Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 3. szám - SZEMLE - Jankovics József: Varga Domokos: Vizek könyve
VARGA DOMOKOS: VIZEK KÖNYVE „A víz, a víz. A mindig mozgó, sose nyugvó, az életet és halált hozó. Tavak vize, folyóké, patakoké, ereké, forrásoké. Mocsarak, posványok, pocsolyák vize. Talajvíz, kútvíz, hegyek gyomrában vándorló víz, mélybeli rétegekben rejtőző víz, gázos víz, sós víz, hévíz. Halászok, horgászok, hajósok, vitorlázók, evezősök, fürdőzők vizei. Nádverőkéi, gyékényvágókéi. Öntözőgazdaságok vize. Faluké, majoroké. Bánya- és ipartelepeké, erőműveké, kis- és nagyvárosoké. Szennyvíz, mocsoklé.” Víz, víz, víz. Arad, hömpölyög, gőzöl és bűzö- lög — vagy se nem csurran, se nem cseppen. Számtalan fajtájával ismerkedhetünk meg a Vizek könyvében: rettegjük és mégis sóvárogjuk, isszuk, fürdünk benne, megfosztjuk flórájától- faunájától, közlekedünk rajta, erejével turbinákat hajtatunk, elöntözzük, hiányoljuk — és szennyezzük. Akkor is bajt okoz, ha túl sok van belőle, akkor is, ha túl kevés. Megtalálni a kényes egyensúlyt, okosan gazdálkodni az életet adó folyadékkal — erre tanít e könyvében toliforgatóink legtájékozottabb természetbúvára s hazánk egyik legjobb tollú természetőre: Varga Domokos. Magyarország vizeinek felfedezésére induló Varga Domokos kedves közegébe vetette magát, hiszen, vallomása szerint: ,,A víz volt az én eredendő nagy természeti élményem . . . most is a hazai tavacskákban és tavakban, forrásokban, erekben, patakokban, folyókban és egyéb vizekben találom a legtöbb gyönyörűségemet.” A szeretett közeg azonban — miként az előbbi felsorolás is sejteni engedi—.nemcsak örömök forrása, hanem gyötrelmes gondok, problémák tengere is, s ebből az ellentmondásból, kettősségből fakad a szociográfia kiolthatatlan feszültsége. Öröm és gond — mert sohasem az ember nélküli természet fennsége köti le Varga Domokos figyelmét, hanem mindig a kettő viszonya, az ember és a természet megbonthatatlan és állandóan változó kapcsolata. Szociográfiájában arra a kérdésre keres választ, hogy mi haszna származhatna az országnak helyesebb vízgazdálkodásból, s hogyan akadályozhatnánk meg a sok vízkárt, pusztulást. Arra, hogyan óvjuk természeti kincseinket — amelyeket bizony, gyakran kezeltünk figyelmetlen, oktalan pazarlással. Ekképp összefoglalva — s szegényítve — a könyv mondandóját, rögtön kitűnik, hogy a Vizek könyve látszólag nem a társadalmi kérdések fősodrára figyelmező szerzője mily fontos, mindannyiónkat érintő, össztársadalmi érdekeket tart szem előtt. Tudatosítja, hogy nemcsak egyes emberek, közösségek, de az egész ország jövője függ attól, miként rendezzük vizeink állapotát. S közös dolgainkat is, hiszen folyóink többsége köt bennünket a környező országokkal össze. Közvetve is magunkat őrizzük — sugallja a természet irányába is ható, féltő gondoskodás, amellyel korunk egyik jellemző és nagyon is időszerű problémájának, a környezetvédelemnek megoldására ösztönöz. Varga Domokos mindent a tarsolyába gyűjtött, amit Magyarország vizeiről tudni kell. Egyes kérdések gyermekkora óta izgatják, másokat már húsz évvel ezelőtt írt könyvében is felvetett. Most alaposan utánajárt mindennek. Nemcsak azt tudakolta s tanulta meg, hogy mi kell a halnak, s mi a horgásznak, hogy merre járnak a magyar hajók, de elment árvizekhez — többször és több helyre is —, hogy az emberfeletti helytállás, a példamutató összefogás tetteiről számot adjon, vagy épp a kubikusokat faggassa meg életük átalakulásáról. Országjárása során mindenkivel elbeszélgetett, aki a vízről valami érdekeset- érdemlegeset tudott mondani. S ki ne tudott volna — hisz a víz mindenkinek szívügye. Hát még a vízi emberek! Halászok, hajósok, vízügyesek. Víztől fuldoklók és vízért áhítozók között ők képviselik a teremtő hétköznapot: hivatásuk a vízzel való örök foglalkozás. A vizek fajtáinak kölcsönzött fölsorolásával jelezni szerettem volna, milyen hatalmas feladatba fogott Varga Domokos, a vízügyi kérdések hány fajta területére kellett kitekintenie, s neki magának is szakemberré válnia. És igyekezetét siker koronázza. Szóljon akár fürdővizeink észszerűbb kiaknázásáról, akár a balatoni vízgazdálkodás fejlesztési programjáról vagy Pécs város vízellátási gondjairól, egyaránt alapos tájékozottsággal s higgadtan tárja fel mind a pozitívumokat, mind a negatívumokat. Oda kell a szavára figyelni. Hozzáértésről tanúskodó javaslatai, ötletei megalapozottak, reálisak — kiértékelésükről, valóra váltásukról mihamarabb gondoskodni kéne. Míg nem késő. Vízgazdálkozásunk múltjának történetét is áttekinti, óriási erőfeszítésekről, s felelőtlen mulasztásokról egyaránt beszámol. Nemcsak az egy-egy vidék arculatát, mezőgazdasági profilját átalakító, nagy változásokat, de az ezzel járó elkerülhetetlen veszteségeket is mérlegre teszi. A változtatások szükségességét felismerve, végrehajtásukat sürgetve a nyereség, a könnyebb munka, a nagyobb termés, az emberibb, jobb jövő mellett teszi le a voksát. Fájlalja ugyan a hagyományok megritkulását, a relikviák eltűnését, de józanul szemléli a folyamatot, tudja és tudatosítja, hogy velük egy — bár a kívülállóknak romantikus — idejétmúlt, küzdelmes életforma is örökre letűnik. S bár együttérez azokkal, akiket pillanatnyi érdekeik érvényre juttatásában meggátol ez a folyamat — és a türelmetlen, átgondolatlan, olykor sokakat felháborító intézkedések —, távolabb lát náluk, a népgazdaság érdekeit védelmezi velük szemben. Varga Domokos képes nagyobb összefüggésben vizsgálni vizeink helyzetét, a regionális jelenségekben álta89
