Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 2. szám - ERDEI FERENC PUBLIKÁLATLAN ÍRÁSAI, LEVELEI - Levelek Erdei Sándorhoz

Az igazság látása és az akarat eligazodása pedig röviden aképpen áll: hogy a paraszt nemcsak osztály, hanem egy külön ország, azt itt tudtam meg végérvényesen. Azt is most tudtam meg, hogy egy nép és osztály, amíg határai közt nyugodtan él, addig nem energia. Mikor bomlóban van s mássá kíván lenni, akkor politikai energia, mely minden követ képes elgördíteni. Az is bizonyos, hogy mikor öntudatos lesz egy alsó réteg s hangoztatni kezdi, hogy mi proletárok, mi parasztok, akkor ez már azt jelenti, hogy nem akar tovább proletár és paraszt maradni. Már fegyver a szó, ha kimondja, mellyel polgári sorsért verekszik. Nyugaton az egyik sem feszülő energia. Itt nincs úgy öntudatos paraszt és proletár. S amit itt közelesen átéltem, abból pedig az a harci kiáltás sarjadt, hogy nem szabad parasztnak lenni! Harcolni kell ellene, hangoztatni, hogy azok vagyunk, ha ellenkezőt akarnak elhitetni is. El kell törölni a föld színéről ezt a minőséget! A másik oldal: ami érték és tartalom a paraszt sorsban van, azt igen: fölhasználni, alkalmazni, élni vele, de nem parasztul, ámbár át kell menteni abbul is, ami parasztul való élés, de más levegőt, más világot teremteni! Úgy ahogy Te művet csinálsz parasztul s ahogy én igazságot és harci eszközöket keresek. Óh, drága jó Apánk, most tudom csak, hogy ő milyen igaz és milyen nagy lázadó! S csak lázadjon is, mert itt más menekvés nincs: megtagadni a múltat és új életet kezdeni! Majd ha átesik Édesapám a lázadáson, s most épp átesőben van, akkor kívánja ő is a tartalmak feltámasztását! S Te nem úgy voltál-e? Suhanc korodban hogy tagadtál mindent, ami paraszt életforma, hogy most és később abból csinálj műveket, ami paraszt. Én is így voltam s mindenkinek így kell lenni, a lázadáson túl kell esni: azután beszélhetünk arról, hogy mit menthetünk. S a mi életünkben — most kizárólag mi kettőnkről beszélek -—ezen túl, hogy a paraszttartalmakat beépítjük, az az igazi szerep: ezt a lázadást mélyíteni és táplálni. Mindegy micsoda valaki: politikus, szobrász vagy pap: lázadni s a lázadást nevelni!

A mi kisded, s immár túlságosan kicsiny családunk túl esett a lázadáson: kegyetlen áron, de minden grádusán. Minket már egyetlen élő paraszt forrásunk is elhagyott: drága jó Anyánk nincs többé, mint paraszt hús és vér. Ám megmaradt belőle, ami él köztünk örökké, s ami Édesapánkat is, engem is, — Téged nem — az élő testnél sokkal jobban megragad és táplál, az a megtisztult paraszt lényeg: a tiszta, testetlen tartalom, mely minden életünkbe átömlik. S meglátod, Édesapám is ilyen paraszt gyökerek ellen nem tiltakozik, sőt ő lesz, aki követeli, mint ahogy Édesanyánk neki jelent legtöbbet ma is! Egyébként azonban egy élet nem élheti végig az összes stációkat: Édesapánk a lázadó: neki ez a lényege: minden ellen, ami paraszt, s föld és művelés. Ezt ő egyetlenül végigcsinálta. S már beépíteni a paraszt élet értékeit, azt csak segít nekünk, de azt szívesen és lelkesen teszi.

Kegyetlen kegyelem, hogy ez így van, de a mi sorsunk öcsém, mind jobban és jobban látom, kegyetlenül s kitérés nélkül egyirányban folyik. Sem megállás,sem kitérés nincs. S hogy anya nem tudja mit és kit hoz a világra, az mirajtunk ugyancsak beteljesedik. Most mint színjózanul kalkuláló politikus mondom azt öcsém, hogy nekünk nem tudomásul venni, nem tényezőül számítani, nem alapul venni a mi öröklött és életünkben nyert parasztsorsunkat s mindkettőnkben egyformán izzó egyéni, egész sorsot átfogó

iroieiár. S aalt itt kSzelesen átéltem, abbéi pedig az a harci ki adt hogy nem szabad parasztnak leírni? Harcolni kell ellene, hang li, hogy ások vagyunk, ha ellenkerSt farnak elhitetni ia. £1 kel ilni a fold színéről est a minőséget! A másik oldal: ami érték 6a ,alcm a paraszt sorsban van, azt igent fölhasználni, á!hálástul, vele, de ne» parasztul, ámbár át kell menteni abbul is, ami par való élés, de más levegít, nás világot teremteni! Ügy ahogy T^mU