Forrás, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 2. szám - ERDEI FERENC PUBLIKÁLATLAN ÍRÁSAI, LEVELEI - Tóth László emlékezete

lem és a türelmetlenség, amivel a dolgok alakulását követte, felejthetetlen marad számomra.

És egy másik. Még Szabó Kálmán életében egy nyári estén beszélgettünk a főtéri pádon a város jövőjéről. Mindnyájan elmondtuk a magunkét, ki-ki a maga oldaláról, s mindenkinek igaza is volt. És ő úgy mondta el a magáét, feleletként a mi szavainkra, hogy utána mindnyájan elhallgattunk, s nem vitatkoztunk többé. Ő ugyanis a legteljesebben világított rá a dolog lényegére: nem összefoglalt, nem nyilatkozott, nem szállt vitába, csak elmondta a maga gondolatait. Utána mindenki magábaszállt, s én azon a nyári éjszakán jobban megértettem egy város lényegét, mégjobban megszerettem, mégjobban fájt, ami nem jól ment akkor, s egészen világos lett előttem, hogy én hogyan szólhatok hozzá a város dolgaihoz kívülről.

Tóth László nemcsak hozzátartozik Kecskeméthez, hanem általa a város jobban önmaga lett. A város híre, fejlődése és jövője elválaszthatatlan az ő emlékezetétől. S nemzeti értékeink között is úgy foglalja el a helyét, mint Kecskemét megtestesítője. Amikor most a város és az ország emlékezik Tóth Lászlóra, legyünk tudatában, hogy a város és hű fia kölcsönösen sugározták egymásnak a fényt, s kölcsönösen gyarapították egymás hírét és becsületét.

TÓTH LÁSZLÓ TEMETÉSÉN (Tóth Sándor felvétele)

15