Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 1. szám - KRÓNIKA - Biczó Piroska: Bács-Kiskun Művészettörténete (1. Rész: Románkori és gótikus építészeti emlékek)
egyik típusának előképe volt, melynek megyénkben legutóbb feltárt, és alaprajzilag tökéletes képviselője a helvécia-matkópusztai templom. A kalocsai István-kori székesegyház helyén a XIII. század elején új, háromhajós templom épült, mely kápolnakoszorús szentélyével meghaladta a mai székesegyház méreteit. Az ásatások során felszínre került és az esztergomi királyi műhely munkáját magukon viselő oszloplábazatok és szép megmunkálásé oszlopfők tanúskodnak a székes- egyház előkelő megjelenéséről. A zártbimbós oszlopfők már a francia korai gótika hatását tükrözik. A déli bejáratot vörösmárvány oszlopok díszítették, talán erről a kapuról származik a híres, kalocsai, vörösmárvány királyfej is, mely visszafogott, kiegyensúlyozott megformálásával a francia épületplasztika legjobb alkotásai felé mutat. Valószínűleg az építkezések vezetője volt az a Márton mester, akinek sírfelirata a mai székesegyház szentélyének falában látható. A XIII. századi majuszkulákkal írt szöveg így szól: „MARTINUS RAVEGU LAPICIDA IACET HIC” — Ravegu Márton Kőfaragó fekszik itt. Kutatóink véleménye szerint a Ravegu családnév utal a mester francia voltára.1 A XII. század végén, XIII. század elején épített bátmonostori apátsági templom faragványai a kalocsai emlékekkel mutatnak rokonságot. Az itt felszínre került, a templom bejáratát díszítő, háromkaréjos timpanon monumentális plasztikánk értékes emléke. Római sírkőből faragták, trónoló Krisztust ábrázol, két oldalán a templom- építtetők — donátorok — térdelő alakjával. A nyugatias stílusú és megdolgozású timpanon művészettörténeti jelentőségét fokozzák a bizánci ábrázolások törvényszerűségei szerint térdelő donátorok.2 Falusi templomaink közül a félköríves szentély- záródású típust már említettük. Más típust képviselnek a centrális térelven alapuló körtemplomok (rotundák). A környező országokban is megvannak, de különös gazdagságban fordulnak elő hazánkban. Zömmel a tatárjárás előtt épültek. Megyénkben ezek meglétére utal három, az okleveles adatokban feltűnő Kerekegyháza név. Közülük a ma is Kerekegyháza nevet viselő település határában a körtemplomot Szabó Kálmán tárta fel. Bács-Kiskun megye jelentősebb román építészeti emlékeinek számbavételekor nem lehet nem szólni az 1805-ben lebontott, a 12 apostol tiszteletére épített apostagi templomról, melynek helyén ma a református templom áll. Apostagot még István király adományozta a görög ritusú veszprémvölgyi apácakolostornak. E tény, valamint a templom 1812-ben megjelent utólagos leírása alapján a kutatás feltételezi, hogy bizánci mesterek által épített templom volt. A leírásból következtethetően mintegy 10 m-es belső átmérőjű, 12 oldalú, központi térelrendezésű épületet rekonstruálhatunk, melynek falait 12 félköríves fülke tagolta.3 A műemléki kutatások révén hazánk területén középkori falfestészetünk mind több emléke bontakozik ki az újabbkori vakolat és mészréte- gek alól. Ha régi templomaink felmenő falai még állnának, bizonyára megyénk sem nélkülözne egykét ilyen emléket. így azonban csak a szerencsés véletlen folytán, ásatásból felszínre került néhány töredékre szorítkozhatunk. Benepusztán Szabó Kálmán ásatása hozott napvilágra egy falfestménytöredéket, amely azóta már tönkrement, csupán fényképről ismerjük. Széttárt karú, térdelő alakot ábrázolt, az 1200-as évek vége felé készülhetett.4 A Baracsról (ma Kunbaracs) származó töredékek értékelése még nem történt meg. A románkor végére lezárul az első, nagy templomépítési periódus. A gótika idején több román templomot átépítenek, bővítenék. Ebből az időből származik a Henszlmann Imre által feltárt, második bátmonostori templom, a nyolcszög három oldalával záródó szentélyével. Okleveles adatok alapján 1342. után építik át a templomot és kolostort Ágoston-rendi szerzetesek részére, a kecskeméti Barátok templomának csupán alaprajza — ugyancsak a nyolcszög három oldalával záródó szentélye és támpillérei — árulja el gótikus eredetét. Felmenő falai egyrészt az 1678-as tűzvész, másrészt pedig a XVIII. századi templomátépítés, szépítés miatt a barokk idejéből származnak. Többet őriznek a régiből a szentélyhez közelebb eső oldalkápolna falai, amely alaprajza és közelmúltban végzett ásatás adatai alapján is a gótika idején, a XV. században épülhetett. Gótikus falusi templomaink közé tartozik a bevezetőben említett soltszentimrei Csonkatorony. Homlokzati tornyán lőrések helyezkednek el —védelmi célokat is szolgált—, a nyolcszög három oldalával záródó szentélye támpillér nélküli. Érdekes alaprajzú a mai Lajosmizse határában, Mizse-pusztán feltárt templom — szentélyének szélessége megegyezik a hajó szélességével. Támpillérei és szentélyének az előzőkhöz hasonló záródása mutatják gótikus voltát. Templomaink gótikus boltozatáról tanúskodnak a baracsi, bátmonostori és felsőmonostori (ma Bugac község határában) bordakövek és téglák. (Folytatjuk.) Jegyzetek: 1. Entz Géza: A kalocsai székesegyház faragványai. Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts. 28—29/1966; Kozák Károly: Félköríves szentélyi templomaink a XI. században. Archeológiái Értesítő 1966. 2. Ma a zombori (Sombor, Jugoszlávia) múzeumban. Fényképét Id.: Dercsényi Dezső: Románkori építészet Magyarországon. Bp. 1973.141—142. kép 3. Gervers-Molnár Vera: A középkori Magyar- ország rotundái. Bp. 1972. 45—46. old. 4. Szabó Kálmán: Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. Bp. 1938. 631. kép; Tóth Melinda: Árpád-kori falfestészet Magyarországon. Bp. 1974. 96
