Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 12. szám - Kampis Péter: Orr-dokumentumok (elbeszélés)
KAMPIS PÉTER ORR-DOKUMENTUMOK amelyekből kiderül, hogyan töpörödik össze a személyiség egyetlen orrá és vissza, s hogy mindez csak felületesen érdekli az orron kívüli világot... I. Akkoriban a természetes kiválogatódás foglalkoztatott. Az evolúciós elméletnek valamiféle transzponált válfaja, a szervezett társadalom emberének a világ koordináta- rendszerében elfoglalt helye. Próbáltam meghatározni a saját koordinátáimat — egész ügyesen előrejutottam a dologban, s egy szép napon, ha jól emlékszem csütörtökön, már az egyenletemet is felírtam. Október volt, s én az autóbuszon zötyögtem az új lakótelep felé. Sokan utaztak reggel, az emberek arcára az elmúlt éjszaka gyötrelmei, s furcsa álmok képei rajzolódtak. B. is azon az autóbuszon utazott, egymás mellé keveredtünk a tömegben. Fent kapaszkodtunk, a kabátunk kissé feltolódott. B.-nek már sálja is volt. — Mit csinálsz mostanában? — kérdezte egy piroskendős nő mögül. Azt hiszem, B.-nek az égvilágon semmi kérdeznivalója nem volt, ez kiderült abból a felhőtlen eleganciából, ahogy a kérdést feltette. — Egyenletekkel foglalkozom — válaszoltam én is könnyedén és hirtelen arra gondoltam, hogy az az egyenlet, amit kiagyaltam magamnak, csak és kizárólagosan rám érvényes, s ez némi büszkeséggel töltött el. Jóságos megvetéssel tekintettem hát végig a tömött buszon, akár egy újgazdag, kertjének hatalmasra nőtt törpéi közül. Közben megérkeztünk a postai megállóhoz, ahol mindketten leszálltunk. Megálltam, mert nem akartam már tovább menni vele; valószínűleg B. is ezt kívánta, mert ő is megállt és egymásra meredtünk. — Az egyenletek szépek — mondta végül elismerően B. — az nagyon szép dolog, az egyenletek. Én sosem értettem hozzájuk. Aztán kezet fogtunk és mindketten más irányba indultunk útnak. Nem akartam kiábrándítani azzal, hogy én sem értek az egyenletekhez, és, hogy az én egyenletem voltaképpen nagyon egyszerű. é= y±|rh2_v3i ahol az É ÉN vagyok, a V a VILÁG, a T a TÖMEG, a plusz-mínusz azért szerepel, mert a gyök alatti mennyiséget teljesen mindegy, hogy e hányadoshoz hozzáadom, vagy levonom belőle, mindenképpen én vagyok az eredmény. A gyök alatti kifejezés volt a lényeges, a hülyeség négyzetének, és az emberek érvényesülési sebességének a különbsége — ezek a faktorok meghatározó erejűek voltak az én különös és egészen egyszerű képletemben. Azzal tetszelegtem magamnak ritkán magányos pillanataimban, hogy nálam a h és a v egyaránt nulla, a j/0—0 pedig egy iszonyatos szám lehet, irracionális, imaginárius és transzcendens egyszerre. Azon a csütörtökön már hajnalban boldog voltam hát, igaz, csak rövid időre. B.-vel nem tudtam megosztani örömömet, okos, komoly ember volt, s a könnyed hülyés- kedéshez a világon semmi érzéke. B. felelős beosztásban dolgozott a Tanácson, minden reggel megjelent az OSZTÁLYON, fehér inget és nyakkendőt viselt, pecsétes iratokat rendezgetett az asztalán, feleségének, két gyermekének, neki magának és egész kiterjedt rokonságának szilárd meggyőződése volt, hogy valamikor osztály18
