Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 11. szám - MŰHELY - Közelkép a szociográfusról (Beszélgetés Féja Gézával - Az interjút készítette Hatvani Dániel)

megoldásra. Azt sem szabad elhallgatnunk, hogy helyenként a vezetőkben is nyárspolgári, vagy dzsentroid hajlamok élnek. Mennél több olyan műnek kellene születnie, mely eddig még ismeretlen társadalmi jelenségeket fedez fel. S még egy másik lényeges téma! Tessék az ifjúság és a gyerekek gondolkodásmódját megvizsgálni. Erre nézve egy kisebb terjedelmű, de nagyon értékes művet írt Czakó Gábor. E munka egyedülálló. Arról szól, hogyan gondolkodnak a fiatalok a különböző problémákról. Mit jelent nekik a haza, a hűség, elhagynák-e ezt a földet szívesen? Melyek az olvasmányaik, szórakozásaik? Jobban meg kellene közelítenünk a fiatalság lelkületét. Itt olykor tévedünk, mert néha a külszín csal. Például egy egészen furcsa öltözékű, nagy hajú fiatalemberrel beszéltem. Egyik legjobb könyvkereskedő Magyarországon. Művelt, felelősségteljes, okos, széles szociológiai látóköre van. Viszont a szabályszerű öltözet olykor belső ürességet takar. Ne csak a külszín után menjünk — fedezzük fel ifjúságunk tényleges tudatát! Nagy szociográfiai munka és feladat lenne feltárnunk: mit tudnak, miről tudnak, mi után érdeklődnek, melyek a szórakozásaik, mit látnak ebben az életben, hogyan szeretnék átalakítani. Mert sajnos azt látom, hogy a fiatalságnak egy része közönyös. És az, hogy miként lehetne ezt a közönyt áttörni, egyszerre zocialista és nemzeti feladat.

FORRÁS: A fiatal írók körében eléggé hódít mostanában az a vélemény, hogy a szociográfiai eszközökkel a társadalmi valóság összetettsége, bonyolultsága már nem nagyon ragadható meg. Ily módon a szociográfiának a mostani és a jövőbeli lét- jogosultságát kérdőjelezik meg. Mennyire adhatunk helyet ennek a vélekedésnek?

FEJA: Én ezzel szemben azt mondom, hogy sorolják fel azokat a szépirodalmi műveket, amelyek függetlenül a szociográfiától, a realizmustól, ábrázolni próbálják a mai ember belső világát, jellegzetesen, közérthető módon, hitelesen. Azt hiszem, hogy nagyon keveset tudnának felsorolni. Tudniillik a mai próza jelentős része bújócska. Épp azt nem akarja észrevenni, ami az emberekben döntő kérdésként feszül. Ezt mintha kockázatosnak vélné kifejezni, és ehelyett mellébeszél, különböző izmusokba téved. Hol szürrealista, hol groteszk, hol abszúrd. Mindez benne lehet és benne is van bármely korszak nagy irodalmában. Arany Jánosban, Tamási Áronban ott a groteszk, ott az abszurd, ott a költészet, ott a valóság, és ott a nagy társadalmi élet zúgása is. Én szívesen veszem a groteszket, az abszurdot, de nem úgy, hogy valaki elhatározza: most groteszk, vagy abszurd művet ír. Mert az történik, hogy az író elkezd írni és megy-megy a csinálmányok felé, mert elszakad az élettől, az élménytől, s ezért képzelgéseit kénytelen leírni. így nem lehet kifejezni a mai ember valóságát. Mert a ma emberének az erényei és a hibái is egészen mások, semhogy beleszoríthatók volnának bármiféle sémába. Sem a groteszkkel, sem az abszurddal nem tudom például kifejezni a közönyt, a munka lenézését, a testi munka semmibe vevését és egy sereg olyan dolgot, amellyel az irodalomnak szerintem foglalkoznia kellene.

FORRÁS: A beszélgetést személyes jellegű kérdéssel kezdtem, és ugyanilyennel illik lekerekítenem, pontot téve a végére, amennyiben lehet és szükséges egyáltalán. Itt a szociográfusi mivoltodról beszéltünk döntően, de a szépprózai tevékenységed is jelentős. És ezen kívül a költészetben is szépet, eredetit, fontosat alkottál, noha a mennyisége nem nagy. Azt kérdezném meg, hogy örökös szociográfiai érdeklődésed mennyiben segítette szépprózai tevékenységed, vagy — horribile dictu — akár a versek írásában mekkora szerepet játszott.

73