Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 11. szám - Takács Imre: Versek (Utazás az Északi Sarkon, Darabok a 60-as évek végéről. Darabok 71-ből)
4 Elkényeztetett gyermek, gőgös paraszt! — nem akiket csúfoltam, én vagyok az. Önkínzó, ön-számú'zött — ha letévedt a nagy-élet-útról a kicsi élet. Utálatosan sírni tán ugyanaz, mint merően bámulni ezt a havat? S ha otthon maradok, mint háziállat, és keresztbe rúgok egy szalmaszálat? Az öreg szarvas húzza a kocsi-szánt. Értelmetlenül lennék halálra-szánt? Vagy fáradt szervezetem álmodja ezt? Hóesésben aludnék, mint a kövek? A lelkem zúzmarás, mint itt ez a táj. Képzeletemben is az életem fáj. A sarki látomásban sorsom forog, A Sarkcsillag torkomra akadt horog. Kétségtelenül megyek a hidegbe, akárha dideregve, dédelgetve. Halál-torokba megyek — és ez a baj, hogy az útnak fölöttem hatalma van. Szikrázik alattam a kocsi-szán-talp. A térben a hó-felhő-hegyek állnak, várják, hogy hóviharrá fejlődjenek. A szarvas az ismeretlenbe üget. DARABOK A Ä0-AS ÉVEK VÉGÉRŐL A hazugság atomfelhője alatt elveszett régi arcom pernyéje száll. Nem sült ki mégsem a szemem, látom a sötétséget. * * * A semmi kárpitozásán, az űr határán! Ha kirügyeznek a város kéményei, ha a villanypóznából májusfa lesz! * * * Lucifer fönsülései bőségesebbek, mint Krisztuséi. 13
