Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 11. szám - Takács Imre: Versek (Utazás az Északi Sarkon, Darabok a 60-as évek végéről. Darabok 71-ből)
TAKÁCS IMRE UTAZÁS AZ ÉSZAKI-SARKON 1 Az öreg szarvas húzza a kocsi-szánt. Megyünk a nemtudomba toronyiránt. Tékozló rostokolás után félek, hogy a télben utazván elenyészek. Kívánom is a halált, hogy megenyhít. Nézem a gyászos állat fú'körmeit. A dermedt félhomályban piszkos a hó — tib-lábolt énelőttem más utazó. Hóbálványt kéne ide állítanom, hogy várjon vissza, mint a ravatalon kivárja a halott az élő sírást, mint vétkes hallgatás vár szót vagy írást. Hóbálványt, hó porából, melegemmel! A szarvas éhezéssel nézne engem. A messzi égitestek fény-sóhaját elzsibbadt fejcsontjai nem hallanák. Hóbálványt, mert az utunk itt végtelen, órám a sarki télben érvénytelen. És jutunk-e tavaszba, túl a körön? Gúnyánkat levetjük-e langyos kövön? A szarvas változik-e paripává? Azért is: zuzmó után széna várná. A kristály hó után a rét eleven virágaival lenne járó selyem. 2 Megyünk a névtelen táj névtelenül igazodó vagy romló térközein, és egyre közelebb jön hozzánk az ég, egyszer az át se látszó köd-szürkeség, máskor a szarvak közé szállt csillagok, még a szőrzet között is fölcsillanók. A szarvas csillárba lép, csillagra hág, és visz a kocsiszánban, mint lőtt vadászt.
