Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 1. szám - MŰVÉSZET - Kerényi József: Tűnődés a kecskeméti Fő-térről
KERÉNYI JÓZSEF MŰVÉSZET TŰNŐDÉS A KECSKEMÉTI FŐ-TÉRRŐL „Az ICOMOS (Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsa) 1975-öt az „Európai Építészet Évének” nyilvánította és felkérte a tagszövetségeket, így hazánkat is, hogy lehetőségükhöz mérten tegyenek meg mindent — saját hazájukban — a közös értéket képviselő európai építészeti értékek megmentése, megőrzése, illetve továbbfejlesztése érdekében. Az ICOMOS „Múltunk jövője” címet adta ennek az európai építészetet egységesnek tekintő és egységében értékelő, propagáló akciónak.” (Építésügyi Értesítő XXVII. évfolyam 428. oldal.) * * * Gyorsuló világról, rohanó életről beszélni napjainkban közhely. A veszélyek köztudottak, mégis szinte mosolyogva kapjuk fel a fejünket egy-egy jeligével deklarált dátum, időszak hallatán. Való igaz, ezeknek a nemzetközi „naptári” eseményeknek nincs más értelmük, mint valamilyen veszély jelzése. Ha ezeket az előrejelzéseket összeadjuk, kialakul a „tájkép csata előtt”. (Pontosabban: közben.) Nem többet, legalább tűnődő számvetést kellene ilyenkor csinálnunk. Nem az eredmények, bajok tüntető fitogtatá- sául, inkább közérzetünk, „egészségünk” állapotának, tennivalóink hiteles felméréséért. * * * Ötödik éve élek Kecskemét főterén. Először a tornyokat szerettem meg. Mindegyik más jel, hangulat. Minden nap és évszakban ezek a tornyok Kecskemét legszebb szobrai. A főteret (tereket) nehéz áttekintésben megismerni. A tágas, finoman szabálytalan térrészek úgy folynak egymásba, hogy a sétáló észre sem veszi. Nem veszi észre, használja — és megszereti. Megszereti, mert mindig, minden helyről izgalmasan új. Hosszú időbe telt, amíg az „egyszerű” szépség megfogalmazatlan tartalmát is kezdtem felfedezni. A nyitott, terebélyes főteret vigyázó, alkotó épületek, térfalak sokszor elmondottan, önmagukban nem értékesek. (Egyre inkább érzem, hogy „épületérték-elméletünk” mennyire tarthatatlan.) Összességükben viszont pótolhatatlanok. Ez a megállapítás rendesen igaz. A zsinagóga átépítése közben a véletlen játékának tűnt, hogy a Nagytemplom főbejárata pár száz méterről szinte farkasszemet néz a Zsinagóga főbejáratával. Már a játék izgalmával néztem a múlt századi főtér metszeteit és a tornyokat újraszámoltam. „Felfedezésem” nem a tornyok szépsége volt, hanem az a tény, hogy Kecskemét főterén (talán országunkban az egyetlen ilyen tér) valamennyi számottevő felekezet helyet kapott. — A katolikus Nagytemplom és Ferences templom szomszédságában a református templom, a Rákóczi út torkolatánál a zsinagóga a Luther udvar mellett Ybl Miklós evangélikus temploma, a mai Széchenyi teret az Aranyhomok szálloda mellett a kis szerb templom zárja le. — Ezek a tornyok, ezzel a tartalommal Kecskemét történetének igen fontos emlékei, sőt bizonyítékai. Ekkor tudatosult, hogy a Technika Háza építése helyett javasolt bontás, az építészetileg is értékes zsinagóga épülettömegének eltűnése nemcsak esztétikai, hanem történelmi 80
