Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 11. szám - Buda Ferenc: Tanya-hazám (versciklus)
fölér a hó a ló hasáig, térdig, hasig, szívig fölér. Nem szól a csengő — nincs. Harang se szól: fekszik a torony a ködben hanyatt. Mész omlik, vertfal reped, a jégcsapszakállas nádtető homlokig ereszkedik. Emberek, vénemberek élnek, füstölnek, lélegzenek, megetetik kisjézus barmait, bort isznak, befűtenek, egymást ölik. Keresztek öreg vállakon, falakon, bekormolt szűzmáriák. Hó és csönd ítélete alatt leragadt tanyák. HÓVAL TELE A SZÁJA KÖDDEL TELE A SZÁJA KI LÁTOGAT MEG tarlóarcú öreg ki látogat meg csorbult szíveden vaslánc vacog rozsdás gizgazokkal meződ benépesül magadra maradsz a tályogos tanyatető alatt magad maradsz szőke üszőid betonnyakú bikáid legelnek gazdátlan mennybéli gyepet ki látogat meg tarlóarcú ki látogat meg csak a nyűgös és föl-fölkerengő nyughatatlan szél marad sziszegő társad holt kutyád helyett vonít reád uhog széthasadt citerád dróthúrját dünnyögteti befészkel meszes csontjaidba
