Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 10. szám - MŰHELY - Berkovits György: Művészet, tömegkommunikáció, giccs (Három művészet-szociológiái könyvről)

a transzcendenciát (,,mert ez nyomasztó a középszerre”), boldogságot akar úgy általában (tehát ,,a boldogság társadalmi kényszere, egyben giccskényszer is”).

Mintha mindezekről már szó lett volna: amikor Löwenthal a tömegkultúráról Escarpit a ,,népi” forgalmazású tömegkönyvekről írt. Mit is jellemeztünk az előbb? A giccset, mint jelenséget, de ugyanez illik a tömegkultúrára és a tömegkommunikációra is. Vajon miért?

Azért, mert a giccstárgy is, mint a tömegkultúra minden tárgya ,.célnélküli”, tehát díszítő jellegű; mert alapja a sokszorosítás technikája . . . Vagy ha a „giccsértéket” járjuk körül, akkor Moles alapján nyugtázhatjuk, hogy ,,a külvilág kockázataival szembeni biztonságot”, „önigazolást”, ,,a szív komfortját”, „jó közérzetet”, „az életvitel szertartásosságát” nyújtja — mint a tömegkommunikáció —, vagyis egy látszatot, amely mindig ugyanazon a birtokláson alapszik, amely ráadásul nem tárgyat, hanem benne megtestesülő emberi értéket jelent.

A giccstárgy értéke, a giccsérték tárgya besorolható a giccséletmód legfontosabb tényezői közé, amely szerzőnk szerint a fogyasztói társadalom életmódja — s mint ilyen — Molest értelmezve mondom — a nyugati civilizáció néhány évtizede a giccs társadalma.

Illetve ma már a neogiccs társadalma. A neogiccs egy folyamat végeredménye. A folyamat a következő: „minden haszontalan tárgyba egy funkciót ’’építenek be: azt, ezzel a funkcióval, mint újdonsággal tálalják; de lényegében csupán a formáján változtattak, mert a legtöbb új tárgy ma már úgy születik, hogy a külsejét megváltoztatják; így mesterséges kínálatot és keresletet támasztanak; ugyanakkor olyan új funkciókat állítanak elő, ami nem lenne szükséges; a szükségtelen funkciókat „megosztják” és „újracsoportosítják”; ezáltal „minden funkciót önálló, csak erre a célra szánt tárgy- gyal lehet kielégíteni”; ez a tárgy a gadget. (Magyarul gadzset. A nemrég felépült Skála áruházban sok gadzsetet láttam).

Mi a gadget? „A funkcionalitás egyik betegsége”, mondja Moles; ha ezt elfogadom, azt tehetem hozzá, hogy a totális neogiccs.

A neogiccs otthona— Moles szerint — a szupermarket. Ez az áruháztípus a gadgeten alapszik, tehát a formatervezők ötletességén.

Talán legérdekesebb felfedezése szerzőnknek, hogy a szupermarket a tömegkommunikáció egyik szervezete lenne. Mert a szupermarketnek a következő szerepeket tulajdonítja: a társadalmi előbbrejutást (tehát a mobilitást), „az életmú'vészet elsajátítását” (a „népnevelést”), a kultúrházhoz való hozzájutást” (a civilizáltság megszerzését; akinek sok szükséglete van, az civilizált, s civilizáció= kultúra).

A szupermarket és a közönség közötti párbeszéd az árucikklistákkal történik. Ennek a kommunikációnak legfontosabb eleme a választék. A választék nem más, mint a kultúra „terméksorozata”. A szupermarket — mint tömegkommunikációs szervezet — a választékkal irányítja, befolyásolja a közönséget — mert „az alapvető összeütközés az ember és e kultúra terméke, a választék között jön létre”.

Ez az igazság.

81