Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 10. szám - MŰHELY - Jaroszlava Pasiaková: A Tanu és közép-európai analógiái

Az ilyen s hasonló felismerésekből kiindulva Németh újra értékeli Magyarország helyzetét is az újra felosztott Európában. Már nemcsak az egyén, esetleg az egész értelmiség felelőssége érdekli a nemzettel szemben, tovább megy: megkísérli körvonalazni a nemzet felelősségét középkelet-európai összefüggésekben. A kis népek létjoga nála azonos az értelmiség létjogosultságával. A Kisebbségi sors című tanulmányban (Tanú, 1935, 42—49) erről így ír:,,A magyar kicsi nép,s kicsiségét azzal sem szépítgeti, hogy a nagybácsi nagyságára hivatkozik ... Mi joga lehet egy ilyen népnek az életre?. . . A kevesebb joga az élethez az, hogy különb. A kisebbség jogosítványa, ha elit tud lenni ...” — De Németh még ettől is tovább megy, s elgondolkodik a szomszéd állam- alakulatokba került magyar kisebbségek küldetéséről is. Feladatuk Németh szerint a nemzetközi szellemi együttműködés közvetítése lesz. így jut el egy folyóirat szükségességének a gondolatáig, amelynek „tartalma” az annyira különnemű, s mégis egységes Közép-Európa lenne. Elképzeléseit az Egy folyóirat terve (Tanú 1932—33, 251—252) című írásában fejti ki: „Folyóiratot kellene indítani, amely nemcsak Kis- Magyarországé, s nem az egyik kisebbségé, hanem mind a négy magyar világé lenne egyszerre. Azontúl, hogy a négy magyar világé, a szomszéd népeké is, amelyek közt szétszóródtunk. Ennek a folyóiratnak elsősorban műveltségünk közös népi elemeit kellene nyilvántartania. A magyar kisebbségek mindenütt feladták a kezdet merevségét; egyre jobban érdekli őket a kultúr-táj, amelynek akaratlan foglyai lettek. A megismerés: megértés, a megértés: szeretet. Mi messze elmaradtunk a megismerésben, annyira, hogy az már nemcsak szeretetlenség, de érdekeink ellen való tudatlanság.”

Németh elképzelése szerint a folyóiratot magyarországi és kisebbségi írók együtt szerkesztenék, a szlovák, román, szerb stb. szerzők műveit először csak magyar fordításban közölnék, később eredetiben is ...” majd több nyelvű folyóirattá lehetne alakítani, minden nép a maga nyelvén szólna, s minden ország a maga nyelvén kapná — a füzet végén — a kivonatot.” — S Németh egyáltalán nem zárja ki az idegen elemek és indítékok bejutását a magyar lélekbe: Nyelv, népköltészet, történelem millió erecs- kén folyatták belénk a környező életet és mi nem akarunk arról a tápláló életről tudni. „Cseh tudomány, román költők, az ember úgy mereszti a szemét, mintha Venezuela drámaíróiról kérdenék. A görögök többet tudtak a perzsák szokásairól, mint mi egymás felől .. . Anyagi akadályai a folyóiratnak alig vannak. Gyáva fráterek, akik műveltségünk minden baját az anyagiakra fogják. A műveltség ügye fillérekből virágzik ott, ahol közösség pótolja a forintokat.’”'

A folyóirat csak elgondolás maradt. Erre vonatkozik Németh László levele Gál Istvánhoz, amely ma már kordokumentum is. A Világnézet című rovatban 12 levélként jelent meg a Tanúban 1933 októberében.5'

Sokkal sikeresebb és koncepciózusabb lap volt a néhány évvel később induló Apolló (Gál István szerkesztésében). Amint azt Vekerdi László írja, Németh Gál Istvánt munkatársának tekintette: „Németh az ifjúság, a következő nemzedék érdeklődését s biztatását látja Gál István jelentkezésében, s potencionális munkatársat remélt benne találni egy kelet-közép-európai problémákkal foglalkozó folyóirathoz.”

Németh talán a legvilágosabban látja, hogy mi vár Közép-Európa kis népeire, ha időben nem tudatosítják összetartozásukat.6’Az ún. „küldetés” megfogalmazásával elgondolkodtató receptet ad a „kisebbségi komplexus” leküzdéséhez: „A hitvány ember előmenetele összeköttetéseitől függ. Akinek azonban nem lehet jó összeköttetése, annak magából kell merítenie társadalmi súlyát is: az lesz a világban, ami önmagában: „Az elit vagy semmi.” Lényegbe vágó, korszak jelentőségű, az Uj nemesség c. cikke,7’ amelyben nemcsak az autodidakta proletár Kassákkal való viszonyáról számol be, hanem az egész munkásosztályhoz fűzött reményéről is szól. Új nemesség, Tanú, 1932, szeptember, II. sz

..........Európának nincsen nemessége, mely irányítsa, halljuk minden64