Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Földiák András: Rózsaszínű leányszobák nyomában

Pavone. Igen, ő az. Szeplősen, szemtelenül, pökhendien egy kopott bőrzekében. Gianni Morandi egy traktor kerekén. Énekel. Ő ilyen, ő ott is énekel, mindenütt énekel és mindenütt önfeledten. Na és Elvis, a magabiztos amerikai vagány. Dalida buján, mézédesen. Aznavour csodálkozón, kicsin, amúgy párizsiasan. Igen, ők azok.

A szemközti falon keret nélkül árválkodik egy olajfestmény. Zord fenyveserdő mélyén kicsike kunyhó süpped a hóba. Ablakából otthon-meleg fény ömlik az alkonyodó félhomályba. Az előtérben görcsös fa tövében két fácán szemezget. Lassan rájuk esteledik.

— Ezt anyám vette, így keret nélkül egészen tűrhető, modernebb. Ez a kacsa is az ő szerzeménye, de azt tényleg szeretem, olyan jópofa porszívózni.

A szekrény tetején, mini italosüvegek között áll a kitömött vadkacsa. All és vár. Várja, hogy kiporszívózzák.

Kifordult—befordult, félrecsúszott vágyak. Valami nagy-nagy tüzet raktak ezeken a falakon. Ráhánytak mindent. Az egyik Adyt, a másik dönhiles dobozt. Mitől azonosak mégis, mikor annyi mindenben különböznek?

4

A vasút és a HÉV sínéi között remeg a zakatolástól a MÁV gödöllői leányszállása. Tehervagonok monoton zajától, expresszek robajától himbálódznak a lányok pehelykönnyű faldíszei.

OPE DORWEI — duzzad a vaskos reklámszöveg. Izzadsággátló? Bitfesztivál? Értetlenül kavarognak a fölirat betűi a szállás szürke emeleteságyai között.

Pongyolás kislány lakkozza a körmét az asztal deszkalapján. Szobatársnője becsavart hajjal toporog az ajtóban.

MODERN VILÁG AZ ITALUNK PEPSI — kék-vörös mezőben áll a jelszó. A tün- déri bébi lebegő hajjal száll alá a mennyekből az üveg nektárral.

Szürke az ajtó, szürkék a falak is. Az ablakon szürke pokróc lifeg.

Barna színnyomású hazai divatlapok szépei mosolyognak. Körülöttük sérülésekkel tarkított mészfal. Szemcsés, végtelennek tűnő üresség. Elképzelem a mesebeli legkisebb testvér pöttömnyire zsugorodott alakját, amint nekivág e mindenségnek. Vándorbottal a kezében, hamubasült pogácsával tarisznyájában megy és bízik szerencséjében. Mintha csak az ő útjának könnyítésére rakták volna ki a lányok a képeket. Hogy megpihenhessen a fáradt legény. Kiülhet a manöken törékeny csuklójára, hogy portól lepett, fáradt lábát lóbázva nézzen a semmibe.

Aranysárga őszi erdőből szalad egy lány. Karja kitárva, haja szabadon szárnyal. Öröme betölti a képet. —Jó lenne, ha felém sietne! — kuncogok magamban. — Jó lenne, ha én lennék! — sóhajthatnak a szoba lakói.

Mit jelent a pókrágta falon egy foknyi luxuscsillogás? Azt, hogy én arrafelé megyek, vagy azt, hogy lám-lám én elfogadhatóvá teszem az egyhangúságot, én előkelő színeket szereztem, és kibéleltem vele a fészkemet?

Lányok szürkében. Lányok vasalatlan pongyolában. Szobák szürkében. Üres, kopár szobák. Itt-ott újságkivágások, körülöttük tátongó semmi, TILOS A DOHÁNYZÁS tábla.

Lakkok, kölnik, dezodorok és mindenféle felvehető cuccok. Agyontaposott, rojtos férfipapucs. Vörös műbőrcsizma a seszínű cementlapon. Nagy, Hüvelyk Matyi sarka van. Figyeljetek! Ebben akkora Matyi, mint az óriások.

Koncz Zsuzsa szánakozóan mosolyog. Kovács Kati elszántan tekint maga elé. A legjobban Sacit szeretik. Jámbor, kerek szeme, csöpp szája három fotón is látható az egyik szobában.

44