Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Fehér Zoltán: A babonás falu

Etnikai keveredés, szegénység, mozgékonyság

A török idők után kétnyelvűvé vált B. népe, mert a megmaradt magyarság a bevándorolt katolikus délszlávokkal összeházasodott, velük elvegyült. Nemcsak vérkeveredés történt, nemcsak a kétnyelvűség vált általánossá, de a két nép hagyományos kultúrája is összeolvadt. S ennek a paraszti rétegkultúrának „megvan az a funkciója, hogy befelé is, kifelé is tudatosítja a réteg különállását és határait.”6 Az egymástól átvett hiedelemmondák és varázscselekmények együttesen hozták létreab.-i hiedelem- rendszert, mert ugyanazt a gondolkodásmódot és világképet tükrözték.

,,Az első világháború előtt B. volt a környék legszegényebb községe” — olvassuk egy 1937-ben kelt főjegyzői jelentésből. Valóban szegény volt a b.-i nép, hiába tiltakozik ennek emlegetése ellen a mai jómódú utód, nincs ok a szégyenkezésre. Természeti és történelmi-társadalmi okokra vezethető vissza a nyomorúság. A szűk határ még a XVIII. században is földművelésre alig alkalmas árvízjárta mocsárvilág volt. A XIX. században pedig a folyószabályozások következtében vízmentessé tett föld nagy része a kurtanemesekből álló közbirtokosság valamint az egyház tulajdona lett. A lakosságot már az Urbárium behozatala utáni időkben, a XVIII. század végén zsellérként kezelték. A két világháború közt a lakosságnak csaknem a fele nincstelen. Ez a tömeg dunántúli pusztákra járt aratni, nyomtatni, vagy béresnek állt a környező falvakban, hogy megélhetését biztosítsa. A másik fél java pedig 1—2 holdas birtokán gazdálkodott, főleg kertészkedett. Jellemző, hogy itt egy tízholdas paraszt már nagygazdának számított.

Az intenzív kertészkedéssel termelt káposztát, hagymát, zöldséget, később fűszer- paprikát maguk értékesítették. Dereglyéikkel végigjárták az egész Dunát, kocsijaikon vagy gyalog, hátukon a batyuval eljutottak más tájakra is. Ez a mozgékonyság főleg századunkban vált igazán jelentőssé, mégsem lendítette ki a b.-iakat sem az általános szegénységből, sem hagyományaikból. Sőt hagyományaikat ezáltal is gazdagították. Az A. család vetéskor alkalmazott termékenységvarázslatának eredetéről ezt tudtam meg: ,,Az én apám látta Csanádon, ott úgy csinyáták. Ű is itt, mikor magának csinyáta. Három (búza) szemet a nyelve alá. Ide-oda, a szájába maradt. Nem köpött, nem is beszélt, hogy bő termés legyen.”

A természeti és társadalmi hatalmaknak való kiszolgáltatottság eredményezte azt a gazdag hitvilágot,amely a közösség tudatában alvilágot modellálta”,s az emberek viselkedését is megszabta, hiszen kiterjedt az élet valamennyi területére.

Nagy családok

Kedvezett a hitvilág fennmaradásának a paraszti nagycsaládok patriarchális rendje. 1882-ben így beszél erről a Sárközi árvízkönyv: „Vannak családok, amelyekben a családfő maga körül együtt tartja össze nagykorú gyermekeit, fiait, vejeit s ezek családjait közös asztalnál, mint mondják egy kenyéren . .

Mindenki gyerek, akinek él az apja — mondják még ma is a régi tapasztalatok alapján. A nagycsaládokban az öreg gazda, gazdasági hatalmánál fogva a hagyományok legfőbb őre volt. Ő végezte a karácsony esti termékenységvarázslást, ő követelte meg az ünnepek hagyományos megtartását, a serkentő, megelőző vagy elhárító eljárások végrehajtását. Esti beszélgetések, szomszédolások alkalmával az öregek mesélték a hiedelem-mondákat, amelyek bizonyító érvei voltak a népi hitvilágnak. A hallgatóságot meggyőzték arról, hogy hasznos elhinni, megtartani az íratlan szabályokat, mert a hitetlen ráfizet.

34