Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 10. szám - Pelle János: Csobánc közi románc (Novella)

A rémes zaj a lakásba is elkísérte, ahol Józsi féltérdre ereszkedve az anyja fenekét tapogatta, s fejét az asszony ölébe fúrva elcsukló hangon ecsetelte, mekkora termést hoznak a gyümölcsfái és megboldogult felesége mennyiért adta tavaly az őszibarackot a Bosnyák téren.

— Némítsa el a kocsiját — sziszegte Tibor felhevülten, csuromvizesen az izzadtságtól.

A sofőr felpattant, s gyűlölködő pillantást vetve a fiú felé, elrohant.

Öt percig volt csak távol (valami elromlott a házilag barkácsolt riasztószerkezetben, melynek csak akkor lett volna szabad megszólalnia, ha idegen kéz akarja beindítani a motort), de mire visszajött, özvegy Tátikánéra már nem lehetett ráismerni. Az asszony, akit már — úgy érezte — lehengerelt jövendő közös életükkel, s aki azt is hagyta (igaz, csak ruhán keresztül), hogy lucskos tenyerével a mellét is megtapogassa, rideg és megközelíthetetlen volt. Az előszobában várta, kezében a jelvényes zakóval, s közben arra az őrültségre gondolt, amit majdnem elkövetett: összeadta volna magát egy Józsi nevű sofőrrel, akinek — bár alig fél órája hallotta újra — még a vezetéknevét sem volt képes megjegyezni. Már nem értette, hogyan fordulhatott meg ilyesmi egy külker főosztályvezető özvegyének fejében, akinek orvos fia (dr. med. univ.) újra a lába elé rakhatja mindazt, ami jogosan jár neki az élettől.

— Arra kérem, ne látogasson meg többet — mondta szárazon és Józsi felé nyújtotta a zakót.

A sofőr nem tudott megszólalni a meglepetéstől; aztán felvillant előtte a fiú sugárzó tekintete, s szeme megakadt egy fűrészesre tépett hivatalos borítékon és egy csekken, mely az előszoba padlóján hevert.

— Felvették? — kérdezte, szemrehányás helyett.

— Természetesen. Hagyjon most magunkra, kérem.

Józsi elvörösödött, tétován hátralépett. Az ajtó becsukódott, s hallotta, amint odabent rátolják a biztonsági reteszt.

Tibor a konyhában volt, s a tegnap eltett aludttejet vedelte. Leveseskanállal. Özvegy Tátikáné nem zavarta, hagyta, hadd szürcsöljön örömében. Mély lélegzetet vett, leült a telefon mellé és tárcsázni kezdett.

28