Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 10. szám - Pelle János: Csobánc közi románc (Novella)

tolhatatlanságuk tudatában — úgy bánnak, mint a kapcaronggyal, s akik a jövőre bízzák bosszújuk beteljesedését. Vele is éreztették, hogy a trógerolásban fog megvénülni, hiába no, nem bírja a feje, nem szégyen az, mondták — de közben tudták, hogy ugyanúgy hazudnak, mint ő, mikor egy rákos beteget vigasztal, akit azért visznek a műtőbe, hogy ott felbontsák, belenézzenek és visszavarrják.

Józsi letette maga mellé a krizantémcsokrot, keresztbe tette a lábát és megköszörülte a torkát. Barna szandált, szürke vászonruhát és ingpulóvert viselt. Zakója hajtókáján vörös jelvény csillogott, mely úgy hatott a félhomályos szobában, mint egy kitüntetés. Tátikáné visszajött, nyári ruhát vett fel és megfésülködött. Tibor leeresztette a képesújságot és figyelt: nem tudta elképzelni, miért jöhetett el hozzájuk apja hajdani gépkocsivezetője. Igaz, olykor-olykor meglátogatta őket, vidéki rokonaitól hozott egy zsíros tyúkot, egy kosár almát, sőt, egyszer egy liba is került a házba általa, emlékszik, kapitális mája volt— hanem ezt a mai látogatást akkor sem érti. Józsi megfontoltan felállt, megragadta a krizantémokat — (Tibor ebben a pillanatban döbbent rá, hogy a fehér virág apja temetésére emlékezteti, de ezt a egész jelenetet valahogy nem tudta komolyan venni, úgy érezte, hogy egy hasonló, de több száz méterre levő lakásból nézi távcsővel a jelenetet, annyira elcsodálkozott a sofőr furcsa viselkedésén, hogy fel sem fogta, miről van szó). — Ibi, legyen a feleségem. Ma azért jöttem, hogy megkérjem a kezét — szólalt meg tagoltan Józsi.

A beálló csendben csak egy távoli magnó üvöltözése hallatszott.

Tátikáné a meglepetéstől alig tudott megszólalni.

— Mit képzel?

...........hiszen magának családja van..........hogyan juthat eszébe ilyen

őrültség?

— Öt hónappal ezelőtt temettem el szegényt — válaszolta a sofőr. — Azért nem jöttem előbb, hogy bejelentsem szándékomat, mert tiszteletben akartam tartani az

emlékét. Talán érezte, hogy már tíz éve gondolok magára

.........igen, már akkor is,

amikor Tátika elvtárs még élt. De soha, egyetlen szóval nem árultam el magam, egészen mostanáig. Mondja meg őszintén, Ibi, viselkedtem valaha is félreérthetően?

— Nem, azt hiszem, nem

...........— ismerte el az asszony. Fejében kavarogtak a

gondolatok, nem számított arra, hogy az életben még egyszer feleségül kérik. Pedig a csinos negyvennyolc évesek közé tartozott, maga is érezte, hogy az előbb, mikor pongyolában nyitott ajtót, kivillanó combja magára vonta a sofőr figyelmét. Karján és nyakán a bőr már néhol ráncokat vetett, de mellei még feszesen domborodtak, mikor előrehajolt, hogy cigarettára gyújtson. Egy jó kozmetikus és fodrász kétségtelenül vonzó nőt varázsolna belőle — férjét (aki tizennégy évvel volt idősebb nála, mikor elvette) annak idején őszintén irigyelték a barátai.

Csakhogy sok idő telt el azóta, hogy úgy érezte, lábai előtt hever a világ, mint a pesti síkság, egészen a gödöllői dombokig, ha kiáll az erkélyre, gyönyörködni a kilátásban; özvegyen maradt a fiával és egy „osztályon felüli” lakással, amelynek részleteit alig bírja kipréselni kettőjük fizetéséből. Barátnői is elfordultak tőle, fiatalkori ismerősei elfelejtették, a valaha kezet csókoló ügyvédek, fogorvosok és más nagymenők már nem akarnak tudni róla. Férje halála után állást is kellett változtatnia, a nagy idegenforgalmi tröszt propagandaosztályáról kitették a szűrét, a TÜZÉP-hez lépett be adminisztrátornak — hiába, nehéz időkben az ember rászorul arra, hogy azt csinálja, amihez ért. S ekkor teljesen váratlanul beállít ez a Józsi és kijelenti, hogy háztűznézőbe jött.

Még annak idején, mikor mint a férj sofőrje bevásárolni vitte (olykor egész napon át üldöztek a városban egy elegáns pulóvert vagy egy különleges függönyanyagot) kiolvasta a szeméből, hogy kívánja őt, de ha szólt Tibornak, az csak nevetett: — Anyukám, a Józsitól félsz? Ne beszélj bolondságokat, előbb vágatja le a jobb kezét, hogysem szemtelenkedjen veled — szóval akkor kiverte a fejéből az egész bolondságot.

25