Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 10. szám - Hatvani Dániel: Vakrepülésben (Vers)

HATVANI DÁNIEL

VAKREPÜLÉSBEN

Felhordott sár a betonon, föld-orcán mosdatlan vizek árkolják ázó homlokom; csuszamlik átok, hó-sziget. Jégtajték-szélű pocsolyák: évezredmélynyi sebhelyek . . . Karcol szívemre cirmos ág múltat, jelent és végzetet.

Gumirecéjű ravatal hangfala épül ellenem,

Tiszát Dunára felcsavar országot forgó tengelyem. Tipródik gondban szomorú, bálványimádó nyárfasor: ezüst rakéta-koszorú csillagot nemző nászt dalol.

Kerítésrőzse füstöl-e, vagy vasszirommá kerekül?

A maradandóság öle dagad, feszül kívül s belül. Évről-évre csak önmagát szüli a fonnyadó remény . . . Úsznak tornyok és balladák hányódó halmok tetején.

Dajkálod, szülőföld hona varjúricsaj-kövületed, mákony-gőzével a noha játszik savanyú fel leget s felböfög disznótorszagot, ha már együtt a nagycsalád s lengetnek ködös ablakok kútmély-visszhangos éjszakát.

Hánytorgathatsz itt álnokul földes padlót, tiszta szobát, míg a géphad csörtet, vonul minium-lázálmokon át. Kopjafák lágy forgácsai spiritusz-lángon égnek el. Császár udvarát szántani — ki énekel, ki énekel?

A hámbafogott gondolat mint nyomtatóló körbejár, perget magvakat, gondokat s habverte szűggye! meg-megáll. Távol torlódó tereken árulnak tanyát, kéjlakot.

Hallod hazám? Keserveden csörögnek reklám-szalagok.

Vakrepülésben megtalált leszállópályák ívei késztetnek sorsot vagy halált megtett utamra hinteni.

Töretik csont s az árva hús szárnyúkká széledt otthona s doromboló aszfalt a juss s meséktől cukros áfonya.

Genfi harang zsoltára zúg, vagy hördül barokk hegedű? Testedbe hasít minden út Európa, kultúrgyepű — kimetszeni a fényeket s keresni, merre támolyog benépesült naprendszered, áramvonalas városod.

Szakad rám kútgém ostora: én csak itt vagyok örökös. Kifosztott kötődés hona, indáid ezre megkötöz.

Fiad, lásd, már káromkodik, mert vándorlása végtelen, amíg elér az otthonig tejúton, göncölszekeren.

Habzik köröskörül a gát, földünkön szélvész, fagy rohan; talpamon hordom anyagát áradt folyótól lucskosan.

De jövő-szomjas lelkemet pentaton-pajzsok vértezik s botolva tán e völgy felett honfoglalóként érkezik.