Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 10. szám - Szöllősi Zoltán: Kocsmakert (Vers)
SZÖLLŐSI ZOLTÁN KOCSMAKERT ÚJHÁZY LÁSZLÓNAK télbe billenő bádogasztal — négy üres székből a négy ég hajlik rá, rozsdás lapján eső-ujjával dobol s unottan kaparászgat nyár volt nyár volt? hol vannak fehér ingben az asztalt ünnep fennsíkját falazó férfi hátak sárba húzó vasdelírium ország rozsdafoltjai nőnek falvak erdők vascsontú játszóterek pályaudvarok — majd a fagy! pályát készít a megszálló télnek s landol a hó-alumínium nyár volt nyár volt? magunkban az asztalok mellől, ország széleiről még összehajoltunk — hátak egek csúcsáig hosszabbodó virrasztó gótikába munka és ünnep legendája fehér ingünk színe fonákja le ázott üres plakátok a felhőkkel bedagadt gyulladás-napot véresre dörzsölik a fák alkonyod ik a hideg kövön felfázó város villany-csődörök habzó hugyában gázol sietősen szakadtig nő hajam, szakállam kezem is földig nőne — mögöttem tetőtelen család — állok kiegyenesedve s támaszkodom — kereszt nélkül három égtájnak 20
