Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 10. szám - Fodor Sándor: Tűzoltózenekar (Novella)
FODOR SÁNDOR TŰZOLTÓZENEKAR Csendesen, szelíden húzódott meg a három patak összefolyása köré épült kisváros a gyümölcsös dombokkal körülvett völgyben. Körülbelül úgy, mint ezelőtt száz-kétszáz, sőt háromszáz évvel, ha leszámítjuk a keleti szélén épült, füstölgő kéményű téglagyárat, és a nyugati rész domboldalaira az alma és szilvafák közé épített villanegyedet. Ám ezek kívül estek a méteres várfalon,amelyet talán még a rómaiak építettek: a középkori nagy jövés-menések idején csak javítgatták, vastagították. A történelem viharai ugyancsak megkímélték a városkát: messzire esett a nagyforgalmú utaktól, átvonuló seregek soha sem jutottak a közelébe, legfennebb martalóc- hordák döngették meg a kapuját. Ilyenkor a városatyák lekukucskáltak a lőréseken: ha nagyobb vöt a horda, megfizették a sarcot, ha kicsi, leöntötték forró vízzel. Félreeső mivolta nem csupán a mammuthadak siserepusztításától kímélte meg az ősi települést: a civilizáció áradatát is meglehetősen visszafogta. A vasútvonalaktól is távol esett. A környező hegyvidék közigazgatási központjaként tartották számon időtlen idők óta: ezt a hivatalát el is látta becsülettel. Érhető, ha lakosságát nem duzzasztotta a vidék beáramlása, amely inkább az ipari központok felé irányult. Az is érthető, ha lakói nemzedékről nemzedékre őrizték hagyományaikat kezdve az éjfélt kiáltó bakter-intéz- ménytől egészen a városi tanács ünnepélyes újraválasztásáig — mert aki egyszer bejutott a városatyák tiszteletre méltó testületébe, az alól csupán a halál csontkeze húzhatta ki a tanácsosi széket. Több volt a városatyai minőség egyszerű tisztségnél: hivatásnak tekintette nemcsak a 12 választott és háromévenként újraválasztott tanácsos, hanem a város polgársága is. A város első embere — természetesen — a polgármester volt, akit szintén háromévenként választottak a tanácsosok közűi, lehetőleg úgy, hogy mindenki sorra kerüljön. Ritkán fordult elő, hogy a polgármester szembekerült volna ilyen vagy olyan határozatában a tanáccsal annál is inkább, mert a vitatott kérdésekben a szavazata 12 tanácsos szavazatával volt egyenértékű — tehát bármikor „szavazattöbbséggel” inthette le tizenegy társát. így történt, hogy amikor 21 évi tanácsosi minőség után végre Korobal mester, a híres jogász társadalombölcselő és közíró is elfoglalhatta a teljhatalmat jelentő bársonyszéket, hozzáláthatott élete nagy álmának a megvalósításához. Az áloméhoz, amely minden önző érdek fölött a köz javát és a jövendőt szolgálta, a tökéletes biztonság megteremtése árán. A városnak ugyanis ősidők óta csak önkéntes tűzoltótestülete volt. Igaz ugyan, hogy munkájuk évtizedeken át alig akadt — de talán éppen ezért látta Korobal mester egyre fenyegetőbbnek a veszélyt: mi lesz, ha a gyermeki gondatlanság, részeg felelőtlenség, vagy a puszta véletlen tűzvészt zúdít a városra? Vajon a békés családapákká hájasodott önkéntes tűzoltók, a közéjük sorolt, kiképzetlen vagy alig kiképzett süvölvények meg- állhatják-e a sarat az elemek tombolásában? Főképpen meg tudják-e majd menteni az égő házakba szorult betegeket, öregeket, magatehetetlen apróságokat? A lazán szervezett, valójában csak névleg létező tűzoltótestület valóban a város gyenge pontja volt. Beiktatása után a hatodik napon, az új polgármester a városatyák elé terjesztette nagyszabású elgondolását. Otven tagú, katonai fegyelemmel állandóan készenlétben tartott tűzoltói testületet létesít. A tűzoltókat a város és a környék katonaviselt, de családot még nem alapított 3
