Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Sz. Lukács Imre: Út a homoki tanyákról

borokkal. Nem találták sehol, tanyája üresen fogadta az agitálókat. A hideg télidőben kukoricakúpban bújkált napokig. Hetente egyszer hazajárt. A munkásőrök civil ruhában, fegyver nélkül körülfogták tanyáját és közeledtek. Öreg Kiri kibújt a hátsó ablakon, farolva menekült, nem nézett hátra.

— Jó napot, Kiri bácsi, végre találkozunk — szóltak a háta mögül. Az öreg önkéntelenül feltartotta kezét.

— Ne bántsanak emberek!

Vacogott a félelemtől. A tanyai iskolában győzködték.

Hallgatott. Ette magát.

— Mindenki belépett, maga mit akar? Tagosítás kezdődik. Menjen nyugodtan haza, gondolkozzon, döntsön végre — szólt Csapájev.

— Tényleg mehetek? Nem bántanak?

— Nem.

Gondolkodott jó ideig. Közelebb húzódott.

— Van a tanyámon belépési nyilatkozat, de nem tudok írni. Nem híresztelik el? Talán akkor nem bánnám.

Bizalmába fogadta az agitálókat, marasztalta. Életében fukarkodott, pénze rengeteg, összekuporgatta, bankba sohase tette, önmagától is féltette. Egy poharat tartott, drága jó borait abba töltögette, kóstolgatásoknál kézről kézre fogták.

— Kiri bátyám, így mégse járjon! Telik magának becsületesebb gúnyára.

Nadrágja, ingje hitvány, koszos, folt hátán folt. A szobában elhanyagoltság, piszok,

pincéje tiszta, mint a patika. Szegeden áruházba vitték, négy inget, csizmát, ruhát vett.

— Álljanak körül, ne figyeljenek az emberek — mondta. A pénzes zacskót vette ki nyakából.

Négyökrű Antal is ku Iáki istára került. Szép tanya, gyönyörű gyömölcsös. Rukiban őt tisztelték legjobban. Agitálták. Nem nagy beszéddel élt, kedvesen bort tett az asztalra, a városiak könnyen bepityókáztak, ő józanul délután kettőtől éjfélig hallgatott. Nem volt véleménye, nem hozott ellenérveket, a poharat emelgette és nem ivott.

Hívatták a tanácsházára, rögtön körülfogták, vásári produkcióként mutogatták egymásnak. Ült, kucsma a fején, nézett mereven.

— Maga az a híres?

Megfogták a kezét, hogy aláíratják a nyilatkozatot. Provokálták. A kucsmát fejébe nyomták, jó erősen, többször is.

Csapájev felelősségre vonta a népnevelőket Négyökrű Antal előtt; hogyan merték, kinek a nevében sértegetik? Vele vagy nélküle, de szövetkezeti község lesz Rúzsa, vasárnapra választ vár.

Mentek a válaszért, Négyökrű Antal betessékelte őket, kezet fogtak. A szobában disznótorost kínált. Barátja, Kopasz Gyurka kötötte magát. Ha Tóni igen, akkor ő is. Keresték.

— Nem, amíg a szomszéd Gábor család kívül. A napokban híresztelték; ne lépjenek a termelőszövetkezetbe, Kopasz Gyurka akar elnök lenni.

Gáboréknál az asszony kedveskedett. Tanyáztak a szobában. Előkerült a gazda.

— Köszönjük a megtiszteltetést, a fáradságot, hiszen sorra járták a tanyákat, hogy belépjenek az emberek a szövetkezetbe. Honoráljuk. Gábor bácsi velünk jön, ünnepélyesen írja alá a tanácsházán. Hozzon demizson bort is, koccintunk, mint derék téesz- taggal.

Öreg Jójárt János százezer forintját megrágták az egerek. Volt pénze dögivei. Magas, szikár, piros arcú gazda, meggondolt, megfontolt. Takaros tanyájába négyen mentek agitálni. Nem tiltakozott. Semmivel sem kínálta vendégeit, szomorúan takarta fájdal67