Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 9. szám - KÖZÖS MEDERBEN - Srágli Katalin: A vogul népköltészet nyelvéről
,, . . .faluja sok-sok lányához ekképp szólt városa sok-sok lányához ekképp szólt. . A vogul népköltészet lényegének vizsgálatakor nagyon fontosnak tartom Jacobson következő megállapítását: „Közismert a „próza” és a „vers” szavak sokatmondó etimológiája. Az előbbi jelentése oratió prosa<prorsa-<proversa, egyenesre fordított beszéd, az utóbbié versus, visszatérés.” Visszatérve a „Falufő Híres Nő” című vers kezdő soraihoz, az ismétlés, a párhuzamos szerkesztés további példáit találjuk: „Itt a bogyószedés ideje! Zelnice-teli zelnicés rét bizony van, bogyós-teli bogyós rét bizony van. Nincs tán kedvetek leszedni? Mikor én lány voltam, ím mentünk, ilyenkor ím szedtünk!” Befejezésül tehát megállapíthatjuk, hogy a régi vogul emlékek egy kis nép tiszta emberi gondolkodását, egyszerű, de őszinte világlátását, önmagára-ismerését tükrözik. Az ember keresi helyét a világban, olykor szembekerül a természeti erőkkel, de mindig hisz saját győzelmében. Nyelvi emlékei sok feltételezést sugallhatnak a mai ember számára is, de a mieinktől gyakran eltérő gondolkodásmódjuk, rendszerük arra figyelmeztet, hogy elhamarkodott megállapításokkal ne homályosítsuk el igaz, szép és tiszta világukat. Láttuk mindennapi szavaikat, tűnődtünk mondataik értelmén és szerkezetén, egyszerűségükben is megragadó művészi varázsukon. Szemügyre vettük a költői módszerek jellemzőit is, és közben mindig anyanyelvűnkre gondoltunk. Egy-egy régi eszköz, gyakori díszítő elem kapcsán a honfoglaláskori sírok leletei is a vogul népművészet alkotásaihoz hasonló művekként tűntek fel előttünk. De vajon mennyi az, amit itt tudományos valóságként ismerhetünk, és hol kezdődik a fantázia területe? Gondoljunk csak a párhuzamosságra! Hiszen nem is soroltam fel teljes mértékben, hogy ez a jelenség hány nép ősi költészetében megvan. Ez olyan lenne, mintha a zene területén a pentatóniával kapcsolatban hoznék fel rengeteg egyezést, vagy a barlangrajzok festékanyagát említeném, tudvalevő, hogy a távoli kontinensek primitív művészei meglepő és szinte megmagyarázhatatlan módon azonos alapanyagot használtak. Ezek a rajzok több tízezer év emlékét őrzik. Ebben a számunkra beláthatatlan világban, hatalmas időben váltak a vadon élő növények létfeltételünk alapjaivá, így lettek az állatok kezes szolgálóinkká. A népdalokat, népmeséket olvasva magunkba szívhattuk ennek a különleges világnak tiszta levegőjét és ez a leglényegesebb: hogy bennünk is hasson és tovább éljen. Afinnugor művészet Bartók Béla és Kodály Zoltán érdeklődését is felkeltette és modern költészetünk új útjait járó költőnk, Juhász Ferenc is felcsillantja a vogul népművészet ősi szépségeit „Anyám” c. versében. A modern művészet egységben látja a világot; az ősi és az új együtt szép és értékes, és szolgálhat minden továbbit, nemeset a jövőben. Ezt zengi az egyszerűnek látszó vogul népdal is kristálytiszta hangján. 71
