Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 9. szám - KÖZÖS MEDERBEN - Nyirkos István: A Kalevala egyik epizódjának fordításáról, Kullervo (Részlet - Rácz István műfordítása)
szép szerrel, jól szerencsével, kaján rontást kikerülve. Ha pásztorom hitvány pulya, szolgalányom lusta lenne, fogadd a fűzfát pásztorrá, nyurga nyírfát nyáj őrévé! Barmom berkenye vigyázza, hajtsa haza szőke hársfa: a gazdasszonyt gond ne törje, barmát keresni ne kelljen. Ha vén fűzfa nem vigyázná, nyurga nyírfa nem őrizné, görbe szilfa nem gondozná, hársfa haza nem hajtaná, küldd ki kedvesebb cselédid, rendeld rebbenő tündérid: terelgessék tarka nyájam, pásztorolják pompás csordám. Számos szolgád vagyon néked, szavad szívesen fogadják, élnek az ég sátra alatt, tiszta Természettündérek. Nyártündér, te nyájas asszony, Déltündér, derék menyecske, Fenyőtündér, fák őrzője, Borókalány, bájos gyermek, Berkenyeszűz, szép szolgáló, Zelnice, zöld erdő lánya, Kielikki, kis menyasszony, Tellervo, Tapio szüze, tekintsetek tehenimre, jól vigyázzátok jószágom, nyár hevében hívségesen, lenge lombidőn kegyesen, míg fa ágán levél lebeg, barna földet fű borítja. Nyártündér, te nyájas asszony, Déltündér, derék menyecske, bontsd ki bograkötött kendőd, köténykéd feszítsd föléjük, falkám fölé jó sátornak, tinóimra takarónak, vihar szele szét ne verje, zúgó zápor ne zavarja! Óvjad barmom bokros bajtól, védd a vészbe vivő úttól, leselkedő láp ölétől, csalfán csörgő patakoktól, ingó, rengő ingoványtól, hintázó, hamis hínártól — nehogy káromra keljenek, hitvány hírbe keverjenek. Tehenem ne lépjen lápra, csülke mocsárba ne csússzon, Teremtőmnek tudta nélkül, Atyám akarata ellen! Hozd el hozzánk harsonádat magos mennyboltnak sarkáról, mézkürtödet a mennyégből, sörkürtöd a sötét főidből, fújj bele bűvös kürtödbe, zengesd híres harsonádat: kopár dombot kedves kertté, tar tisztást tarka mezővé, parlag partot szép pázsittá, mocsár tavát tiszta mézzé változtasd varázskürtöddel! Legeltesd ott barmaimat, tápláld gyenge tinóimat, etesd mézes eledellel, itasd ízes mézitallal! Arass nekik arany füvet, színezüst szénát szedj nékik hímes, harmatos réteken, csergedező csermely mellett, habos, hullámos zúgóknál, vígan futó folyók partján, arannyal hímes halmokon, ezüsttel tarka tisztáson. Készíts két kedves kutacskát legelőim legszélére, hol csordám vizet vedeljen, ízes italt szürcsölgessen tejjel teli tőgyeibe, duzzadó, dús csecseibe, tej forrása hadd fakadjon, fehér tejfolyó futkosson, habos tejzúgó zubogjon, csorduljon tejének csapja, tejnek csöve csergedezzen este szálltán szép cseberbe, fejéskor a favederbe. Rajtuk rossz rontás ne fogjon, álnok verés ne árthasson, tejét titkon ne apasszák, Mana mélyére ne lopfák .. (RÁCZ ISTVÁN műfordítása) 60
