Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 9. szám - KÖZÖS MEDERBEN - Bárth János: "A Tiszából s a Dunából foly egy víz…" (A szomszéd országokban élő magyarság népköltészetének új hírhozói)

tanítványainak balladagyűjteményét, a Háromszéki népballadák című vaskos kötetet is. Most csak a romániai magyar népköltészeti témájú könyvtermés két legújabb kötetéről szólunk.

1974-ben jelent meg a Kriterion Kiadónál Jagamas János és Faragó József közös műve, a Romániai magyar népdalok. A csaknem félezer oldalas impozáns kötet a romániai magyarság népdalainak minden eddiginél gazdagabb tárháza. Nagy és fontos jegyzetanyagával, mutatóival elsősorban tudományos célokat szolgál. Az akadémia kolozsvári Etnográfiai és Folklór Osztálya archívumának mintegy tízezer darabos magyar népzenei gyűjteményéből 350 népdalt adtak közre a kötetben. Többségük alkalomhoz nem kötött lírai dal. Közülük 304 régi stílusú és csak mutatóba 46 képviseli a magyar népzene újabb rétegét. A kötet elsősorban népzenei és csak másodsorban népköltészeti kiadvány. A dalokat nem szövegeik, hanem dallamaik szerint rendszerezték, miként annak idején Bartók és Kodály az Erdélyi magyar népdalok-ban. A dallamlejegyzések precizitása példás és bámulatba ejtő. Sok tanulságot szolgáltat a hazai gyűjtőknek is. A lejegyzők és közreadók arra törekedtek, hogy a kottaképekben a népi előadásmód sajátosságait is megörökítsék, aminek tudományos és közművelődési szempontból egyaránt óriási jelentősége van. (E műről Czine Mihály írt a Forrás 1976/2. számában. — A szerk.)

Az utóbbi évek egyik legjobb népköltészeti monográfiája jelent meg 1975-ben a bukaresti Kriterion Kiadónál, a Kibédi népballadák. A kötetben szereplő 155 balladát gyűjtötte, bevezető tanulmánnyal és alapos jegyzetanyaggal ellátta: Ráduly János. Kibéd körülbelül két és félezres lélekszámú marosszéki falu. Székely lakóinak szellemi kultúrája már régen felkeltette a magyar néprajzi kutatók érdeklődését. Ráduly János neves elődök, így Seprődi János és Ősz János munkáját folytatta, amikor néhány évvel ezelőtt alapos kutatásba kezdett Kibéden. Munkáját soha nem látott siker koronázta. Egy faluból csaknem kétszáz balladaváltozatot sikerült összegyűjtenie, ami párját ritkítja a magyar népköltészeti kutatás történetében. A közreadott balladáknak csaknem egyharmada klasszikus. Körülbelül ugyanennyi a rabénekek, keservesek és betyárballadák száma. A többit a jóval nagyobb számban talált új balladák közül válogatta a gyűjtő. A kibédi balladáskötet legfőbb értéke az, hogy több olyan klasszikus balladát tartalmaz, amelynek típusa kevés változatban került elő eddig a magyar nyelvterületen. Sőt szerepel a könyvben egy olyan ballada is, a Szegény kicsi Erzsi című, amely eddig ismeretlen balladatípusnak számít. Gyanítani ugyan lehetett, hogy a Rabolt feleség balladatípus élt egykor a magyar nyelvterületen, de ilyen, teljesnek mondható szövege eddig nem került elő.

Ráduly János bevezetője, amely a balladák előtt kapott helyet, alapos és sokoldalú folklórszociológiai tanulmány. Elsősorban azt vizsgálja, miként él ma a népballada Kibéden. Milyen rétegek és milyen korosztályok, milyen típusokat és azokból mennyit ismernek? Megállapításainak nagy hasznát veszi a magyar folklórkutatás.

*

Rövid áttekintésünk, bármennyire szűkszavúan fogalmaztunk is, a határainkon túli magyar népköltészetnek csak a legfontosabb új hírhozóiról szólhatott. Természetesen a fontosság is megítélés kérdése. Néha alapos megfontolással kellett választani a gazdag termésből. Remélhetőleg hasonló bőségzavar kísért a következő esztendőkben is. Nagy hasznára válna a magyar tudományosságnak és művelődésnek.

57