Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Ember Mária - Hegedűs B. András: Olvasó gyerekek - tizennégy év után
goélette-nek neveznek, 1873. február 2-án a déli szélesség 43. fokának 57. perce és a nyugati hosszúság 165. fokának 19. perce alatt horgonyzott. A négyszáz tonna térfogatú hajót már eredetileg bálnavadászat céljaira építették, tulajdonosa James W. Weldon kaliforniai hajózási vállalkozó volt, aki már évekkel ezelőtt Hull kapitányra bízta a vitorlást, amely rendszerint az ausztráliai vizeket szelte. A Pilgrim egyike volt a legkisebb hajóknak, melyeket Weldon a Bering-szoroson át az északi-sarki vizekre vagy pedig a Hoorn-fokon túl, esetleg a Tasman-föld érintésével a Déli-sarköv tengereihez küldött...” — így kezdődik az 1961-ben még egyik legolvasottabb Verne-regény, „A tizenötéves kapitány”, és mindjárt négy lábjegyzettel. Ha pedig az adatszolgáltatóink körében 1961-ben legnépszerűbb tudományos-fantasztikus regényét, az „Utazás a Holdba” címűt vesszük kézbe, az író szavával „csillagászati, mechanikai és földrajzi problémák” egész sorában kell elmélyednünk. Miközben arra keresünk magyarázatot, miért kevésbé keresett ma Verne, arra is gondolhatunk, hogy aki ma tudományosfantasztikus irodalmat akar olvasni, az korunk tudományos-technikai színvonalának megfelelőbb műveket keres; nem az utópiára kíváncsi, hanem az elért valóságra; adataink egyébként azt látszanak jelezni, hogy a sci-fi irodalom iránti érdeklődés is megcsappant a 70-es évekre a 10—14 éves gyerekek körében, de az igazság kedvéért mindjárt hozzá kell tenni, hogy ez nem az ő műfajuk, hanem a náluk idősebbeké. És még mindig könnyebb Vernét olvasni, akinek munkáit a mai köznyelvhez közelítő új fordításban jelentetik meg, mint Jókait... akinek latin, francia, német, angol kifeje- zéseit-mondatait az új kiadások lábjegyzetben fordítják ugyan, de „a delnő kebele” s hasonló régiességein változtatni nem akarhatnak. Az ízlésváltozás szubjektív okaként feltételezhető tehát, hogy — részben a mozi és a televízió által nyújtott „kiszolgálás” hatására is — az olvasó elkényelmesedett. Ami pedig az objektív okokat illeti, ezek egyike okvetlenül kapcsolatos a könyvkiadás (és -raktározás) esetlegességeivel. Verne Gyula könyveit — sokévi szünet után —1952-ben kezdték ismét kiadni, és attól fogva minden év meghozta az új Verne-kötetet, továbbá az előző éviek újabb s újabb kiadásait. May Károly 1964 óta van jelen ismét a hazai könyvpiacon. Felmérésünk adatai követik a könyvkiadás tendenciáját: az 50-es években kiadott Verne népszerűsége „érett be” 1961-es vizsgálatunkra, s a 60-as évektől megjelent May jellemzi 1974-es felmérésünket. A könyvkiadás tényei azonban nem adnak teljes értékű magyarázatot Jókai és még inkább Gárdonyi népszerűségének általunk tapasztalt hanyatlására, hiszen az ő műveik is újabb s újabb kiadásokban jelennek meg és vannak ott a kölcsönkönyvtári polcokon. Természetesen ezen a területen is dívnak divatok, vannak időlegesen felkapott és időlegesen „ejtett” könyvek — ezzel a jelenséggel hosszabban nem is érdemes foglalkozni. Némi fejszámolást ellenben érdemes végezni. Azok a gyerekek, akik 1974-ben tíz- tizennégy évesek voltak, azok 1960 és 1964 között születtek. Ha ebből szüleik életkorára próbálnánk következtetni, bízvást kimondhatjuk, hogy jó részük alkalmasint a háború alatt vagya harmincas években született, vagyis a háború után vált könyvolvasóvá: olyan időszakban, amikor May Károlyt nálunk nem adtak ki. Következésképpen az 1974-es felmérés 10—14 éves adatszolgáltatóinak egy részét, a nagyszülő(k) által nevelt rétegét, könyvválasztásában a nagyszülő(k) nosztalgiái is befolyásolhatják. TOVÁBB A LISTÁN Ha egymás mellé tesszük az 1961-es és 1974-es könyvsort, már a listavezetők esetében is feltűnő, hogy hamarabb fogy el (a második oszlopban) azoknak a szerzőknek a száma, akik műveit legalább heten vagy annál többen forgatták. Még rohamosabb csökkenést 46
