Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Ember Mária - Hegedűs B. András: Olvasó gyerekek - tizennégy év után

EMBER MÁRIA—HEGEDŰS B. ANDRÁS

OLVASÓ GYEREKEK- TIZENNÉGY ÉV UTÁN

Ez a tanulmány egy készülő könyv részlete; annak az összehasonlító vizsgálatnak a része, amelyet a jelen pályamunkát benyújtó szerzőpáros 1961-ben, majd 1974-ben végzett a főváros egyik zuglói általános iskolájának felső tagozatában (azaz V., VI., VII. és Vili. párhuzamos osztályaiban). A felmérés kérdőív segítségével készült, s ugyanazok a kérdőívek osztattak ki tizenhárom évvel később, ugyanannak a hónapnak azonos napjain, az újabb 10—14 éves gyermekcsoportoknak. Ily módon a szerzőknek két, egymással összevethető, kitöltött kérdőívtömb áll rendelkezésére; e vizsgálat anyagából adják közre a következő két kérdésre kapott válaszok feldolgozását:

1. Mi a kedvenc könyved?

2. Olvasol-e éppen most könyvet, ha igen, címe és írója...?

Ezek az olvasásra vonatkozó kérdések természetesen szoros kapcsolatban állnak a kérdőív sok, más vonatkozású kérdésével (pl. olvasás és szociális származás, olvasás és tanulmányi eredmény viszonya); ezek elemzésére jelen pályamunka csak igen korlátozott mértékben tér ki.

Előre összeállított könyvlistát a szerzők — számos hasonló vizsgálattól eltérően — nem adtak a gyerekek kezébe, attól tartván, hogy maguk a fenti kérdések is, óhatatlanul, azt az elvárást fejezik ki, kell, hogy legyen valakinek kedvenc könyve, ajánlatos, hogy éppen most is olvasson valamit; az előregyártott címlista pedig, félő, még inkább felszítja a gyerekek lelkében szunnyadó imponálási vágyat, s akár igaz, akár nem, aláhúzzák valamelyik sorát... A két kérdés közti különbségre igyekeztünk felhívni a gyerekek figyelmét, s arra kértük őket, kedvencükként azt az egy könyvet tüntessék fel, amelyik e kérdés hallatán elsőnek jut eszükbe. Az a szellemi restség, hogy kedvenc könyv gyanánt az éppen olvasott könyvet írták be, természetesen e vizsgálat elfedett hibaforrása lehet.

De vajon szükség volt-e arra, hogy a gyerekektől, azon kívül, mi a kedvenc könyvük, megtudakoljuk azt is, olvasnak-e a felmérés időszakában valamit, s ha igen, mit? Elvégre a pillanatnyilag olvasott könyv megválasztása esetleges; míg a kedvenc könyv, a legkedvesebbik olvasmány az adatszolgáltató személyét jellemzi, addig az éppen el- vasott könyv inkább csak a mai és régebbi könyvkiadásnak a gyerekek kezébe eljutó termékeit. Feltételezésünk az volt, hogy a válaszok (erre a 2. kérdésre) nem egy-egy gyerek arculatát segítenek kirajzolni, hanem a könyvek olvasottsági fokát — egy fővárosi általános iskola felső tagozatának többszázas tömegén belül. Elsősorban a könyvekre nézve vártunk tehát információt e kérdés megválaszoltatása révén. Egy szempontból azonban nem közömbös az adatszolgáltató személyére vonatkozóan sem, hogy olvas-e az adott pillanatban könyvet — mégpedig a könyvolvasás rendszeressége szempontjából.

Bevezetőben néhány szót még a vizsgálat helyszínéről. Egyetlen fővárosi iskoláról van szó, s habár a gyerekek szociális összetétele meglehetősen sokszálú, mintánk nem fejezheti ki az országot. 1961-ben a felső tagozatban 399 gyerek töltötte ki kérdőívünket, 1974-ben ez a létszám 265-re csökkent. Sajátossága volt az iskolának 1961-ben az erős lány-többség: 162 fiúval 237 lány állt szemben, s ennek oka abban a tényben ke42