Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 9. szám - Galambosi László: Könyörgés (vers)
GALAMBOSI LÁSZLÓ KÖNYÖRGÉS Földünket a baj tiporja. Lángot csóvál gyors tivornya, gyász fölé. Tébolyodott pribék-forgás. Hóhérol a tüzes rontás, gyász fölé. Álarcosok kergetőznek. Kongatják a csont-erdőket. Dong az ég. Forgatják a dobverőket. Roncsolják a temetőket. Dong az ég. A Mindenség oszlopait bosszúállók döntenék. Óriásként függ a törpe a torzító Űr-tükörbe, visszahull. Fölötte száll a Tűz kölyke, zászlaja leng füst-ködökbe, visszahull. Rög alatt a márványoltár. Isten-arcra ráhajolnál. Meddig érsz?! Hold-hágók közt szundítottál. Csillagokra kóborolnál. Meddig érsz?! Kővirágok vörös szirmán vaskesztyűbe fagy a kéz.
/
