Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 9. szám - Varga Csaba: Az utolsó nap (elbeszélés)
Marika szótlanul, lehajtott fejjel várakozott, amíg Deák úr a felső polcról leemelte az ötliteres uborkás üveget, de még nem sejtette, hogy két nap múlva másik üzletbe kerül, ahol nem ismer senkit és ahol kölöncként fogadják majd. Deák úr érezte, hogy Marika anyáskodva szereti őt, pedig jól ismeri hibáit, de valamilyen ismeretlen ösztönnel megérti és nem szidja és nem ócsárolja. Hónapok óta Marika mosta a köpenyét, sokszor az ingét is, de nem fogadott el egyetlen fillért sem. Amikor Deák úr egyedül maradt a raktárban, a sziruppal teli lábost dühösen húzta végig a kövön, a zománc bántóan csikorgott, legszívesebben belerúgott volna a lábosba, hogy arcpirító szégyenét valahogy enyhítse, mert nagyon jól tudta, hogy nem meri megmondani Marikának az áthelyezést. Ingerülten fordult meg,a hátsó ládákból literes üvegeket,olcsó borokat szedett elő, a kihúzott dugókat dühösen egy sörös korsóba dobálta, majd a szirupba kétfajta bort öntött, így készült az édeskés, zamatos folyóbor, amelyet huszonnégy forintért árult. Literenként legalább három forintot keresett. A bejárati függöny szárai között az idősebbik Katona jelent meg, fekete öltönyt és esetlenül hegyes orrú cipőt viselt, Deák úr előre nyújtotta a kezét, a másik köszönés helyett elpanaszolta, hogy otthon nagy a felfordulás és a pánik, így inkább elszaladt ide, hogy megnézze az előkészületeket. Lementek az alagsori irodába, Deák úr nem sértődött meg a bizalmatlanság miatt, magabiztosan válaszolt az izgatott kérdésekre. Emma közben két konyakot tett eléjük. — Készül a húsz csirke? — Természetesen. — Négy pár rántva, három pár paprikásán, három pár sülve és tíz óra után főtt csülök? ' y lesz. (félkor korhelylevest kapunk? — Igen. — Máj? — Nem hoztak. Én sem ígértem biztosra. — Sör? — Három láda jegelve. — Bor? — Badacsonyi szürkebarát és egri leányka. — Hajnali kettőig zene? — Ahogy megbeszéltük. — Fél hétre jövünk — mondta az idősebbik Katona. — Pénz nem számít, én fizetek, nerfi a feleségem. A sárga lázálmok a bordó korszak végén kezdődtek és ezután már nyugtalanul aludt, gyakran felriadt és reggelente izzadtan ébredt fel. 1948 végén visszaadta az ipart, a következő év elején szövetkezetbe lépett, de 1950-ben ezt is államosították, így hónapokon át csak abból élt, hogy megmaradt kocsijával fekete fuvarokat végzett. Újra olyan szegény és vergődő lett, mint amikor kitették az internátusból és a piacon sírásra görbült szájjal koldulnia kellett. Egy évvel később a kénsavgyárban lett üzemvezető-helyettes, a kitelepítéskor egy honvéd kórházba került szakácsnak. Annyira mindig futotta ügyességéből, hogy a nagyobb veszedelmeket kikerülje. Két évvel később már napköziotthon-vezető, megint az átlagnál többet keres, de második házassága is felborult, ismét nincs lakása. A bordó korszakban még lobogott, az aranyeres kudarcokat kiheverte, élvezte a szervezési haditetteket, de aztán egyre szűkült a cselekvési kör, a csábító lehetőségek gyorsan kifogytak és észrevétlenül hoppon maradt. Lassan elfáradt és elkedvetlenedett, a fárasztó éjszakázások megviselték az egészségét és a fájdalmas vereségek lélekben 18
