Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Sz. Lukács Imre: Út a homoki tanyákról

A PRÉDIKÁTOR

Az iskolába ellátogatott a prédikátor, egész délelőtt agitálta a tanító nénit. Sikertelenül.

— Nagy a tanyák között az újhitűség. Mondok valamit, csak mosolyognak rajta, inkább Jehovának hisznek. Nem vesznek részt semmiféle szervezetben, s gyerekeiket nem engedik a többiek közé, úttörőnek, kisdobosnak, viszik magukkal. írni, olvasni tanítsa meg a fiamat, mással ne foglalkozzon, ne törődjön a családi életévei. Többről tudok, akiknek a szülei jehovisták. Nem maradnak az iskolai ünnepségeken. Van összejövetelük, oda viszik a felnőttek hitüket, és az utánpótlást — panaszkodik a tanító néni.

Egyik kislány a faluba kéredzkedett. Másnap.

— Hol voltatok?

— A gyülekezetben.

— Milyen gyülekezetben?

— Ahová anyukámék járnak, imádkoztak, meg énekeltek.

— Mit mondtak, mit válaszolj?

— Ne áruljam el, mert máskor hiába kéredzkedek.

Hamar kiesnek a közösség ellenőrzése alól. Végül a társadalomból is.

A Hevesi család híres. A fehér falú, nádtetős tanyához tartozó kertben találom az öregembert és két középkorú lányát. Metszik az öreg fákat, javítják a háti permetezőt. Az ideológiájuk.

— Megértem a 80. évet, nyolc gyereket neveltem, mind hiszi Jehovát, negyven unokám van, őket is bűn nélkül szeretném tudni. Elégedett vagyok a sorsommal.

— Mindig hitte az istent? — faggatózom.

— Nem.

— Mikor bizonyosodott meg?

— Régen.

— Beszéljen róla!

— Az első világháborúban ismerkedtem meg egy hirdetővel, a harctéren. Hazajöttem, onnan, ahol annyian maradtak. Azóta hiszek. Imádkozni kell, hit nélkül hogyan lehet élni? Mentem Jugoszláviába, megkerestem a hívőket, imádkoztunk, mindenfelé vannak közülünk valók, Szegeden, Pesten, tanárok, orvosok, professzorok. A családomat így neveltem. Isten nélkül ki irányítaná, mikor lesz a reggel, az éjszaka, a tavasz, meg az ősz? Nincs televíziónk, nincs rádiónk, nem olvasunk, nem igényeljük. Imádkozunk, napjában többször, amikor eszünkbe jut, bűn nélkül akarunk élni, hogy feltámadáskor az isten jobbján ülhessünk. Nem erkölcstelenkedünk, nem iszunk, nem lopunk, nem ölünk, nem háborúskodunk, bennünket erről megismerhet. Nincsen vallási kényszer. Nazarénus fiú csak nazarénus lányt vehet feleségül, mindegy, melyik országban, városban, volt hogy Bajáról Békéscsabára udvaroltak, két lányt pedig Csehszlovákiába vittek.

— Bátyánkat is megmentette az isten — mondja az egyik nő. — A második világháború idején igen erősen próbára tette, vitték, hajtották az osztrák határig, többed- magával rabságba. Nem fogott fegyvert. Elmondták büdös zsidónak, büdös kommunistának, a hite miatt. A frontra hurcolták, akinek fegyvere volt, ott pusztult, őt megmentette az isten, a fogságból hazasegítette. Rákosi alatt hivatták a rendőrőrsre, mondták; kifújja lábad alól a homokot rövidesen ászéi. Három hónapos munkaszolgálatra Dunántúlon, Székesfehérvár környékén kötött ki. Onnan is hazajött. A fiát ilyen szellemben nevelte, Vesztért, nem esküdött fel fegyverre.

— Hogyan imádkoznak? Milyen a szöveg?

60