Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 9. szám - Pintér Lajos: Versek (Kettős tükör: szállsz is, zuhansz is; Nézek jövendő éveimre; Emberfa karján)
PINTÉR LAJOS KETTŐS TÜKÖR: SZÁLLSZ IS, ZUHANSZ IS Az utak teste kitakart már, kívánják kövek a szerelmet. Szikes, csalános földek szoknyáját emeled: mint illatos selymet. Alkonyi lejtőn végigfekszem, pántolom cipőm, kabátom. Madárnak képzelné magát, de megül a sárban egy lábnyom. Tudom a törvényt: talpalatnyi földek summázata az ország, tenyérnyi kékségét az égnek látók megosztják, sokszorozzák. Vet a köd merítő hálót, lubickolnak a halak, házak — évszázadunkon, nullától százig halászik csónakból a látszat. Kettős tükör, szállsz is, zuhansz is — hullsz: XXX. század szájából tejfog. Új és új húsok rágója nem lehetsz; a hiány csapdája: elfog a fájás — Szállsz is, lánytestet karcolsz a légre, álombéli kéz inged kibontja. Kettős tükörben: szállsz is, zuhansz is — leülsz az úton, ember a dombra.
