Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 7-8. szám - MŰVÉSZET - Orosz László: A Bánk bán - Illyés Gyula „átigazításában”

A BÁNK BÁN­ILLYÉS GYULA „ÁTIGAZlTÁSÁBAN" Soha nem állította a Bánk bán egyetlen alaposabb elemzője sem, hogy Katona drámá­ja hibátlan remekmű. Kérdés azonban, hogy hibái és erényei elválaszthatók-e egymás­tól ; kérdés, a dráma felépítésének logikusabbá, egyes szituációinak világosabbá, nyelvé­nek érthetőbbé tétele nem jár-e együtt szükségszerűen másfajta értékek feláldozásá­val : a feszültség lankadásával, az érzelmek hülésével, a drámára oly jellemző szélsőséges indulatok zabolázásával. Az Illyés Gyulától átigazított szöveg (Új írás 1976. 4. sz.) és a Pécsi Nemzeti Színház e szöveget játszó előadása alapján igyekszem a fenti kérdésre válaszolni. Az átigazított szöveg bevezetésében azt írja Illyés, hogy megkísérelte ,,a rengeteg szövegmagyarázat helyett egyszer magán a szövegen illusztrálni a magyaráznivalót”. Lássuk először nyelvi „magyarázatait”! Gyakran egy-egy régi, ma már — legalábbis a drámabeli értelmében — szokatlan szó, kifejezés kicserélésével, alig szembetűnő változtatással segített Illyés a szöveg világos­ságán. így került a „megúnt” helyére „fásult”, a „kirugdalódzó” helyére „kéjenc ki­csapongó”, a „megcsalatkozék” helyére „csalódtam tebenned”, az „elsül” helyére „helyén való”, „üvegszem” helyére „pápaszem”, „Istennek a kenettje” helyére „Isten fölkentje”, „tanultam ki” helyére „esett tudtomra”, „gyilkod” helyére „kardod”, „szőnyeg” helyére „szőtt háló” stb. Oktalanság lenne a szöveg sérthetetlensége nevé­ben tiltakozni az efféle változtatások ellen; ezek a szócserék úgy teszik érthetőbbé a színpadi szöveget, hogy Katona nyelvének régies hangulata, szépsége sem csorbul érez­hetően. Felesleges tiltakoznia a szövegtisztelő kegyeletnek egy-egy nehezen érthető, homá­lyos fogalmazásé mondat színpad számára való megfésülése ellen is. Nézzünk egy pél­dát! Bánk IV. szakaszbeli szerepéből való a következő mondat: A hír csak esztelen kongás, — ha a hordó üres, leginkább kong; mégis — a hír a királyi szék fő Bél je: ennek oltárára kész a magyar lerakni mindenét; való, hogy azt is a dicső udvornikid emésztik el; de hangzik is az ország négy része, megdicsértetésitől a bőkezű adakozónak — Nem érthetetlen ez a mondat, de tagadhatatlan, hogy első olvasásra nem is teljesen vilá­gos. Illyés átfogalmazásában világosabbá vált: A hír csak esztelen kongás, — ha a hordó üres, csak annál kongóbb; pedig a hír ereje tartja a trónt, a rendet; s azért kész lerakni áldozatul mindenét a magyar; ám áldozását dicső udvarnikid emésztik el; de zeng is a dicsérő hír, hogy mily boldog: mily bőkezűen adóz a nép! 78

Next

/
Thumbnails
Contents