Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 7-8. szám - MŰVÉSZET - Székelyhídi Ágoston: Jelek és tartalmak (Metszet Dohnál Tiborról)
4 elszakíthatatlanuI összeolvasztotta. Ami a motívumot, a formát és a színt kizárólag bizonyos tartalmak jeleként fogadta el. Jelként: tehát jelentést, tartalmat, mondandót bízott rá, annak rangjára emelte, azt várta tőle. Csakhogy a folklór épp mint élő és egységes kultúra fejezte be annyira dicsőséges pályafutását a történelemben. Ha elemeit, jeleit valaki változatlanul fölidézi, voltaképp naturalizmusra adja magát. Megelégszik a puszta másolással. Dohnál elkerülte ezt a veszélyt. Minél szélesebb körben tájékozódott, minél elmélyültebben kutatott és kísérletezett, annál biztosabban és merészebben hagyta el egy-egy motívum vagy motívumrend esetlegességeit, majd teremtette meg új általánosítását. Nagy ívű és ritka utat járt meg így. Hiszen egy-egy népi kultúrát, mely magában is századok örökségének foglalata, Dohnál egységnek tekintett, hogy a közös jegyeket még magasabb szinten szabadon újraalkothassa. Történelmi és formai értelemben egyaránt. Mint tette például az élet és a termékenység jeleivel. Testet, arcot, virágot, Napot, forrást idéző összevont jeleinek elemeit a magyar, a román, a horvát, a szlovák folklór ábrázolásaiból (és elődeiből) merítette. Ezek az új, gazdag és letisztult jelek már elsősorban a mai emberhez és a mai művészethez kötődnek. Úgy általánosak. Dohnál metszetein, rajzain a fölismerhető motívumok nem a mítoszba, nem a mágiába ágyazva kapcsolódnak össze. Nem misztikus történetet vagy mágikus összefüggést fejeznek ki. Úgy válnak jellé, hogy a jelenséget magát idézik föl átélhető hangulati és érzelmi körével, formájának és anyagának sajátosságával egyetemben. Nem a mítosz vagy a mágia sejtelmességét, szövevényes titokzatosságát sugallják. Hanem a vágy, az öröm, a derű, a gyöngédség, az irónia, a humor, a groteszk ellentét, a kellemes és természetes szépség világos tartalmait. MŰVÉSZET B Minden választás lemondás is. Dohnál az általános kedvéért a személyest áldozta föl. Nem egyetlen asszonyt, egyetlen virágot, egyetlen madarat rajzolt meg, s nem úgy, ahogy saját vágya, hangulata, képzelete diktálta. Azt igyekezett kifejezni,
