Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 7-8. szám - MŰHELY - Szakolczay Lajos: Érték és folytonosság a jugoszláviai magyar irodalomban (Könyvek, irányok, alkotók)

ban bővelkedően állítja elénk: aforisztikus igazsága —„A játék a jövő másodpercmutatója” — Tolnai költészetének megfellebbezhetetlen védjegye.

Domonkos István „játéka” talán kegyetlenebb. Az első kötetében tapasztalt mámor fokozatosan felbomlik, a vers problematikus lesz — ennek bizonyságára szolgál az új köteteim is: Áthúzott versek —, a szavak gazdag jelentéstartalmát a,,modern ipari nyelv” dadogása váltja fel. „Nos költészet egyedül

maradtunk (nem ezt akartuk)a napon ülünk és egymásra vicsorítunk (--------) HALT! költészet HALT!”

— mondja az újabb remeklés, a Der springt noch auf! A nagy vers, a Kormányeltörésben nyelve — Végeit idézem —„nyelvünk romjaiból és széteső kultúránk darabjaiból áll össze”. Domonkos István kisprózáinak könyve (Redőny, Fórum, 1974.) bizonyíthatja, mennyire nem légből kapott a téma, mennyire a jugoszláviai magyar valóságot éli és írja a költő.

Tolnai Ottó a nálunk mostanában honos modernség már tíz-tizenöt évvel ezelőtti megszólaltatója. Domonkos István műveinek híre is hamarabb jutott el hozzánk, mint maga a mű vagy a róla szóló oknyomozó tanulmány. Végei László esszékötete, a jugoszláviai magyar lírában való elmélyülésen kívül hozzásegíthet a mendemondaképek megváltozásához, a valódi értékek megismeréséhez.

(1975)

71