Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 7-8. szám - MŰHELY - Bata Imre: Népben, nemzetben gondolkodni (Veres Péter közírása a hatvanas években)

dolás, Veres Péter szociálpszichológiai megfontolásai javítanak a kép merevségén, mint idilli kerekségén is.

De ha az úr úgy élt a középkorban, mint a XIX. századi paraszt, hogyan élhetett a jobbágy? Az irodalom szereti a szélsőségesből rekonstruálni a mindenkori népéletet. Móricz Zsigmond a Barbárokban. Veres Péter e szélsőséget elutasítja. A pusztai élet, amint ő tapasztalta, nemcsak betyárokat nevelt. Annak a világnak is volt hétköznapja, átlagembere, többnyire olyan ideje, amikor semmi rendkívüli nem történt. Elismerésre készthet bennünket az az invenciózusság, ahogy a népéletről történeti összefüggésben beszél. A pásztorvilág tér- és időszemléletéről, a nomád létezésről a modern történetírás se tud többet mondani, s főként nem mond mást. De Veres Péter saját elgondolás szerint találja meg ugyanazt a történetlátást, vizsgáló módszert, a történelem szociológiai szemléletét, amit a francia történetírás nemzedékek kutatási munkájával kialakított. Veres Péter is a történelem szociológiáját emlegeti, s az etnográfia fontosságát; de az etnográfiában is hasonlóképp szemlélődik, mint a modern néprajz. A népéletet nem romantikusan, nem naiv barbárságában érzékeli, hanem teljességében, saját kultúrájában. így tud megfontolásra érdemeset mondani például a tatárjárás utáni időkről. Nem pusztult el annyira az ország, mint a muhi csatából következtetik. A nép elhúzódott a tatárdúlás elől, erdőben, nádasban, szittyós helyeken elegendő búvóhelyet talált, s előjött veszedelem múltán. Csak így érthető meg az a gyors újjáéledés, amit IV. Béla szervezett. Összefogta az erőket, mert volt mit összefogni.

Kun László különösen foglalkoztatja Veres Pétert. Rokonszenvével nem takarékoskodik; még a „Kun László szekerére” is talál mentséget és magyarázatot. Papi hitszegő huncutság varrta Kun László nyakába ezt a szekeret. A király sorsát magyar tragédiának érzi. Lodomér érsek leveles mesterkedését nem győzi kárhoztatni. Az érsek denunciál! Kun László magánügyeivel traktálja a pápát. A máskor hasonlóban oly szigorú Veres Péter ebben a vonatkozásban is mentségét találja szeretett királyának. Hogy miért ilyen nagyvonalú vele szemben? Keleti orientációs törekvéseket tételez föl politikájában. Nem határozottak ugyan ezek az elképzelések, inkább a népben leszüremkedett tapasztalatok megérzését jelzik. Régi eszméje kísért benne, a parasztság szempontjából ítélt ezeréves történelem. A nyugati orientáció soha nem hozott jót a paraszti népnek. A kereszténység fölvételével szemben protestáló szemlélet elevenül meg Veres Péter lelkében. A történelmi haladás elvének negligálása ez. Mert a mindenkori orientáció tartalma nem azon múlik, hogy keleti-e, nyugati-e, hanem azon, hogy merről kínálkozik a szükség szerinti progresszió. Veres Péter felfogása itt visszanéz a kultúrkritikára, arra a redukcióra, amely éppen a történetiséget kérdőjelezi meg, vagyis azt, hogy a történelem mindig az, ami megtörtént. A kultúr- kritika történelmietlen szemlélet volt. Újabb elképzelései zömét mégsem ez jellemzi. Őstörténet és középkor analógiás viszonyítása a hagyományos paraszti életformához, ez utóbbi történetivé gondolása más pontokon messze jut a jellegkereső kultúrkritikai szemlélettől. A történelmi megismerést a jelen érdeke ösztönzi. Kun László politikájának, orientációs törekvéseinek lelkes igenlésében is mozdul a jelen érdeke; de mozdul régi eszméinek önigazoló szándéka is. A szubjektum moccan itt a kellőnél jobban, mint ennyire soha. Uj felfogását, történetfilozófiai álláspontját nemzet és haladás összehangolási törekvésének minősíthetjük. Amit szociológiai összefüggésben már előbb rendbetett, a történelemre való tekintettel a hatvanas években intézi. Ezért tekinthetjük a Bölcs és balgatag őseinket történetfilozófiai műnek, a közgondolkodás fundamentális alapjának.

De a történelem csak egyik összetevője Veres Péter hatvanas évekbeli gondolati munkásságának. A másik, s ettől elválaszthatatlan immár, szociológiája. Jelenidő (1963)

45