Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 7-8. szám - MŰHELY - Bata Imre: Népben, nemzetben gondolkodni (Veres Péter közírása a hatvanas években)
BATA IMRE NÉPBEN, NEMZETBEN GONDOLKODNI Veres Péter közírása a hatvanas években Ha az ötvenes években az epika uralma jellemezte a Veres Péter-i pályát, a hatvanas évek uralkodó műfaja a tanulmány. Az ötvenes évek a szépírásé, a hatvanas — az utolsó — évtized a gondolaté. A közgondolkodás jegyében zárul a pálya. Közfunkcióit föladta, közéleti szenvedélye erősebb, mint valaha. Ha szólítják, olvasóival is szívesen találkozik; elmegy akárhová — utoljára, lássák egyszer még Veres Pétert, mert nincs már sok ideje. Képviselői munkájában serény; a többi idő a közírásé, meg a naplóé. A kettő a legtöbbször egybeesik. Másfél évtizedre tehető életének az a végső termékeny szakasza, amelyben legjobb epikáját és érett tanulmányainak javát megcsinálja. A konszolidáció másfél évtizede ez, Veres Péternek felszabadult és harmonikus életalkony, termékeny pályaszakasz. Most is panaszolja, hogy epikáját áldozza föl a közírás kedvéért, hogy benne megint eltékoilódott a magyarságnak valakije; olykor azonban azt is megvallja, hogy a szociológiai furor életsorsának természetes folyománya; szépírói fejlődését is ez határozza meg. A tanulmányírás az önvizsgálat módja, a szépíró önvizsgálata is. Ezt is magának kell elvégeznie, mert nem számíthat a kritikára. ,,.. . mikor szoktok már le róla, kedves kritikus barátaim, irodalmárok és minden jóakaróim, hogy mentegetve pártfogoltok engem, és mintegy felülről nézve dicséritek vagy szőrmenténben bíráljátok az írásaimat, könyveimet? Nem veszitek észre, hogy ez a hangvétel és ez a hangszerelés tulajdonképpen szintúgy feudális örökség, még a legjobb szándékok esetében is.” Önnön pályáját vallatva, olykor túlságba viszi a szigort, mint A Balogh család dolgában is. Önismereti, önkritikusi megnyilvánulásai csak elenyésző része gondolkodói tevékenységének. S az egészben érthető meg pontosan önbírálata is. Szociológiai kultúrájának színvonalát többször hangoztattuk, de éppen ezzel kapcsolatban azt is, hogy nem állíthatjuk ugyanazt történeti gondolkozásáról. A paraszti világ ismeretén alapszik ez a szociológiai kultúra, onnan vette ki magát, onnan általánosuk. A parasztságnak nincsen története; a felszabadulásig egy-állapotát érzékelheti Veres Péter is: a történelem alatt él, vagyis a történelem előtt; életformája a prehisto- rikus társadalomból visszamaradt kultúra, s múltja csak néhány nemzedékre megy vissza, s mindig ugyanazt a körforgást mutatja. A horizont a világ vége, az elkorhadt fejfákon túl pedig az időtlenség mesevilága kezdődik, amikor még jó volt, s a szegény ember legkisebb fia elnyerte a királylány kezét s legalább egy fele-királyságot. Veres Péter történeti gondolkodásának milyensége ezzel a paraszti gondolkodással szorosan összefügg, mint ahogy a parasztság szociális helyzete is felelős benne, hogy oly fogékony tudott lenni a szociológiára. A történeti gondolkodás elmélyülése is mély kapcsolatban van ama történeti folyamattal, amelyben a parasztság felfogta és megértette a történelmi kihívást, s kiszakadt ősi életrendjéből. Ezt a változást gondolta át és értette meg Veres Péter, a szocialista praxist, s ebből következtette-általánosí- totta a népben-nemzetben gondolkodás eszméjét. Már az ötvenes évek publicisztikája — Útközben, Közös gondjainkról — ebben az eszmében áll. A hatvanas években azonban az eszme gondolkodásmóddá finomodott. Már nemcsak ismételt, folyton hangoztatott gondolat volt, magatartás lett. Tanulmány- kötetek sora következik a hatvanas években: Olvasónapló, Naplójegyzetek, Jelenidő, Történelmi jelenlét, s a bennük olvasható tanulmányok, reflexiók ezért a gondol42
