Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 7-8. szám - VALÓ VILÁG - Márkus István: Tanyaiak
többet. Azokat aztán okvetlenül taníttatni akarják, legalább valami jó szakmára, de némelyiket az érettségiig. Pár szót még a harmadik típusról, ugyanennek a középnemzedéknek körében. A döntő különbség általában nem a nagyüzemi munkakör tekintetében mutatkozik: ők is gépes emberek, traktorosok, műhely-munkások stb. Ami leginkább elválasztja életmódjukat az előbbiekétől; ők már kisebbre szorították össze, olykor minimálisra zsugorították háztáji állattartásukat, — marad például két hízó saját szükségletre, meg egy falka baromfi, szóval annyi, amennyit akár városi ember is, iparos, vasutas, gyári munkás is felnevel a konyhára —, mert nem óhajtják többé a tanyai kettős műszak igájába görnyeszteni magukat. Férjnek és feleségnek egyet kell értenie ebben. Mert ez lemondás bizonyos anyagi javakról, a több szabad idő, sok esetben már intellektuális szórakozás, kulturált kikapcsolódás érdekében. Maradjon idő olvasni, vagy beülni az autóba, „elmegyünk, s megnézzük Eger városát vagy leruccanunk a Balatonhoz.” A személygépkocsi, mely az igazi utóparasztok tanyasi udvaraiban sem ritka, ezeknél a már sehogyse parasztoknál új szerephez jut. Nem a piacra szállítást, hanem a kirándulást, a világlátást, mondhatjuk a család lelki épülését kezdi szolgálni. Olyan traktorossal is találkoztam, aki előbbre helyezi az autós túrát Európa tájain, mint azt, hogy házat vegyenek a közeli években bent a városban. Gyermekeiket magától értetődően legalábbis szakmunkásnak nevelik. * A mai tanyai népesség fő típusait alapjában véve a nemzedékek egymásra következése jelöli ki. De minden egyes nemzedéken belül külön kategóriába kell sorolnunk azokat, akiknek életvitele relatíve közelebb áll a régies parasztihoz, és azokat, akik félig vagy egészen kitörtek már ebből. Típussorozatunk így fejezheti ki a társadalom valóságos átalakulásának fő folyamatát. Világos, hogy az erők, amelyek előbb átgyúrják, majd fokozatosan — elég gyorsan — felszámolják a tradicionális értelemben vett parasztságot, amelyek megszüntetik ezt a korábban millióknak kiosztott gazdasági-társadalmi szerepet, ezek az erők valóban másként-másként lépnek be a legidősebbek, a középnemzedékbeliek, és a fiatalabbak életébe. De nem egyformán és nem egyszerre érik el egy-egy nemzedék minden tagját sem. Adott történelmi pillanatban szerepet kaphat például az is, ki él történetesen a város közelében, és ki isten háta mögötti tanyán, 15—20 kilométerre az események centrumától. Még erősebben hathat: ki miképp készült fel a soronlevő újnak befogadására. Volt-e például tanyai neveltetésében, a család körében felgyűlt ismeretek, ambíciók, elégedetlenségek világában valami, ami fogékonnyá tehette az embert a bekö- vetkezőkre. Itt már a mindnyájunkat legközvetlenebbül övező, nevelő, orientáló viszonylatoknak az az apró-struktúrája lép be és működik változatképző hatással, amelyet a legtüzetesebb társadalomvizsgálat sem igen érhet tetten, mert tényezői kicsúsznak az emlékezetből, olykor át sem lépték az öntudatlant a tudatostól elválasztó küszöböt. * Persze, valahogyan az egész skála — a lehetséges típusok teljes sorozata — meghatározódik. Extrém esetektől, beteg deviációktól eltekintve a társadalomtörténeti örökség és az adott helyzet szabja ki azt is, milyen változatok férnek el egyáltalán a megélhető életutak sorában. Az a 35 vagy 40 éves ember például, aki még mindig makacsul régi-paraszti módon 36
