Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 7-8. szám - VALÓ VILÁG - Márkus István: Tanyaiak
VALÓ VILÁG MÁRKUS ISTVÁN TANYAIAK Szerző hosszabb idő óta foglalkozik Nagykőrössel. Könyvet ír a városról a Magyarország felfedezése sorozat számára; a könyv valószínű címe Egy alföldi kisváros társadalomrajza, 1940—I97S lesz. Sokat merített annak a művelődés-szociológiai munkának az anyagából, tanulságaiból, amelyet 1973. nyarán a Népművelési Intézet kutató csoportjával folytatott Nagykőrösön és a városhoz tartozó, kiterjedt tanyavilágban. A készülő könyv egy nagyobb fejezete az ekkor magnóra vett tanyai interjúkat dolgozza fel. Ez elé kívánkozott az itt közlésre kerülő fejtegetés. Hatvan tanyai interjúból hatvan arcképet lehetne rajzolni, családtörténeti háttérrel, az életsors többé-kevésbé részletes vázlatával. De ez nem fér ide. Ha egyre-egyre csak három-négy oldalt szánnék is, megbontanám a kötet kötelező arányait. Tanyán a nagykőrösi lakosságnak már alig több mint egyhetede él. A városiakkal, a gyárak új világával, a megnövekedett értelmiséggel bővebben kell majd foglalkozni. Ki kell tehát mérni a tanyaiaknak juttatható szűkös helyet. Szelektálni kell, és nem csupán terjedelmi okokból. Azért is, mert sok a hasonló sors, az ismétlődő helyzet. Tüzetesebb ábrázolásra azokat ajánlatos kiválasztani, amelyek jóval túlmutatnak önmagukon: egy-egy típus fontos jegyeit hordozzák. De milyen ismérvek alapján válogassunk? Mik itt a típusképzés helyénvaló eljárásai? Kézenfekvő lenne, hogy a ma tanyán élő népet társadalmi eredet szerint rendezzük típusokba, különválasztva az egykori szegényparasztokat az egykori gazdáktól. A szegényparasztságon belül további bontást lehetne végezni. Például elkülönítenénk a 45 előtti nincsteleneket a már akkor valamicske földdel, szőlővel, jószágállománnyal emelkedő szegényektől. Csoportosíthatnánk a volt tanyai szegényeket úgy is, hogy egyik felé tennénk, akik 45-ben nem kaptak (gyakran nem is kértek) földet, ennélfogva az 50-es évekig bérmunkások maradtak; másfelé az újgazdákat, kiket, minthogy a kisparaszti sors kapaszkodóján haladtak 45 után, másképp érintett utóbb a kollektivizálás. A volt gazdák tömbjét is tovább lehetne bontani, külön helyezve a tanyai bérlőket, külön a tulajdonosokat, ez utóbbiak osztályán belül is elválasztva a kisebbektől a nagyobbakat. De ha az 1973-beli tanyai népességet így próbáljuk kategorizálni, nem sokra jutunk. Bármilyen vonzó, hogy minden család mögé odahelyezzük társadalomtörténeti hátterét, bármennyire fontos, hogy jelenlegi helyzetét a korábbival összevetve ítélhessük meg, emelkedést vagy süllyedést hozott-e számára a termelőszövetkezet — ez a kategorizálás itt egyszerű okokból keresztülvihetetlen. A mai tanyai népesség ugyanis a régi nagykőrösi paraszttársadalomnak csupán két elemét képviseli nagyobb számban: Az egykori tanyai szegényparasztságot és az egykori kisparasztság egy rétegét. Az erősebb paraszti egzisztenciák — már a 20—50 holdas egykori bérlők is, a 15—20 holdon fölüli tanyabirtokos gazdák is — hiányoznak, utódaik is régen eltávoztak a ta- nyavilágból. Ritka kivétel ma odakint egy-egy ilyen eredetű família: többnyire különleges oka van, ha egy-egy leszármazottja még tanyán található. A hajdani igazi szegényparasztok, meg az egykori kisbérlők és önálló kisemberek az 1945óta eltelt három évtized során elkeveredtek. Legalább másfél évtized óta termelő- szövetkezetekben, illetve állami gazdaságban dolgoznak mindnyájan. Aki a régi kis28