Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 7-8. szám - Lezsák Sándor: Homo Nyüzsgő (Vígeposz)

Lassan sötétedik, csitul a lárma, Alvófészkén pihen a horda,

Csak Pihe Bimbó, a pajkos jajong,

Jajong messze az erdő bugyros mélyén.

NEGYEDIK ÉNEK

amelyben Homo Nyüzsgő lemászik a fáról fontoskodik, s készül a Nagy Balhé

Dologra indul a hangya,

Mászik napsugár csíkon, száraz avarban, Mászik Puszi arcára, szőrös orrába,

S égszakadás, földindulás,

Puszi tüsszent siketítőt.

Homo Nyüzsgő riadtan húzza össze magát, Ilyet ritkán mond a Vezér.

Cantro Puszi orrához nyúlna,

De bal karjában zúg a jaj-kín.

Nézi, tapogatja,

Foga belebicsaklik, olyat üvölt.

Kínlódva tápászkodik, sajdul a lába,

Szédül, jajongva huppan A földre.

Homo Nyüzsgő odamászik,

Fogja a karját, hogy húzza a jajt,

De Puszi újra nagyot üvölt,

Habzik a szája, siseg a kín.

Homo Nyüzsgő messzire fut.

Megáll, fordul, látja,

Puszi a fűbe harap,

Csillapító macskagyökérbe, s elalszik.

A hajlott hátú Ferde Magóg Első szülötte, Homo Nyüzsgő Gyümölcsöt hord,

Fogdossa, űzi a bogarakat,

Óvja Vezére nyugalmát.

Alkonyodik. Pihenni térnek a méhek,

Kéklik a hegy, bukik a nap,

Elolvad, vörössel önti a sziklát.

Puszi felébred,

Fejét emeli óvatosan.

Gyűlöli Homo Nyüzsgőt, eltaposná,

De a hiúság apró tojásai

Az EJHA! TYŰHA, JÉ! izgató melegétől

Már régen kikeltek benne,

Csipognak bódító ingereket.

Erősebb ez, mint a Piros Bogyó,

Töményebb kábítószer,

Nem tud élni nélküle már.

Simogatja melléhez szorított karját,

A lombokba bámul,

Dühösen mordul, ha lát egy kíváncsi arcot.

Nyámnyila helyzet!

Megnyert minden csatát,

Vad-harcban legyőzte a Hej-Gorillát,

Kinek keskeny szőrmók volt Az orra alatt.

De békében lustul a párduc-izom, elernyed, És azok a Piros Bogyók!

Azok a Pihe Bimbók!

Mi lesz most?

Látja Homo Nyüzsgő,

Vezére elnyúlt képét, odaoson,

S óvatosan felállni segít.

De a balkar, oh balsors!

Nem akar mozdulni,

Érintésre is éles a jaj.

Három végtaggal lehet még mászni,

Sistereg belül a balkar.

Kényelmesebb, ha a jobb karját is Felemeli.

Igen, menni tehát tud.

De hogyan másszon vissza a fára?

Újra leül. Agyában átfut A kép, belereszket.

Bum-Ko karja is ilyen volt,

Ilyen furcsán kifordult,

Juhogva mászkált, s éjjel Odaveszett.

Hajaj, remegve sóhajt,

S ekkor váratlanul Homo Nyüzsgő Nagyot rikolt:

— Hur-Já!

— No?

Nehezen bár, de Cantro Puszi megérti, Miért rikoltottsej-örömében Homo Nyüzsgő.

Most jól figyelj te Magashomlokú Világ, Tanulj az Esetből!

Csudálkozz, mert Homo Nyüzsgő,

A hajlott hátú Ferde Magóg első fia Azt tanácsolta A gyors és kapkodó hangokat Nehezen gondolattá pofozó Cantro Puszinak, a Pite család Nyomorékká vált hős Vezérének,

A Rettenhetetlen Medvevadásznak,

16