Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 7-8. szám - Horváth Péter: Ott, a tengeren (Novella)
— Akkor minek jöttél? — A fiú maga elé néz a poros betonra, egy csikket rugdos a cipője orrával. — Gyere el velem. Mindennap eléd megyek a suliba. Veszek majd virágot is. Komolyan. Megjegyzem, hogy mikor van a születésnapod, pedig azt se tudom, hogy az anyámé mikor van. A lány már segélykérőén nézeget körbe, de nem találja a barátnőjét. — Ne marháskodj! — próbál nevetni. — Az se baj, ha nem fekszel le velem. — A fiú már rimánkodik. — Csak most gyere velem innen. — Kriszta! Kriszta! — integet a lány. — Hé, Kriszta, várj! A fiú nem néz utána. Rugdossa a csikket, aztán körülnéz, rágyújt, és határozott léptekkel a játékterem felé indul. — Na? — vigyorog rá a kis srác. — Megvolt — röhög a farmernadrágós. — Izéltetek? — Nem kell ezen úgy odalenni. Engedj, van még egy kettesem, csinálok neked egy szabad játékot. Ping-brrrrr-krk-linnnng! — Te aztán tudsz! — álmélkodik a kis srác. — Be kell verni, nem egy ügy. Brrrrr-bekk-csing-csing-csing-csing-csing-csing! — Jó sorozat volt, figyelted? Rá kell menni, erősen, és figyelni. Utánam tudnád csinálni? Kijött a szabad játék. — Igazán átadod? — A kis srác szétterpeszti a lábát. — így jó? — Erősen, de érzéssel, mert leáll. Azaz. Biztos, hogy menő leszel. Meglátszik a technikádon. A kis srác pislog. Krk-babababababababa-leng-csiling-csöng-frt! — Mondom, hogy marha jó vagy! — Igazán? — ragyog a kissrác.— És mondd, ott, a tengeren ... Majd meglátom. Még nem biztos, de lehet, hogy én is elmegyek utánad arra a hajóra. Mindig süt a nap? — Ott mindig. Hazafelé. Köp, köp: leendő matrózok léptei az aszfalton. — Délelőtt egy kölyöknek azt mondtam, hogy én vagyok a tök király. Csak nézett. — Kis hülye — nevet a kis srác. — Még nem megyek haza — mondja a kapu előtt. — Felszaladok a Kosznaihoz. Tudod, már mondtam, akinek úgy hívják a nővérét a suliban, hogy Kurva Kövér Kasznai Klára. — Nem rossz. — Van egy húga is. Mindig hazudik. Én bírom, ha egy csaj hazudik. Az olyan . .. szóval, én bírom. Holnap? — aggódik a kis srác. — Találkozunk — felel a farmernadrágos, és befordul a kapun. A kukák mellett megáll, bámulja a falat. Remeg a válla. — Mi van, kérem? — szólal meg mögötte a házmesternő. — Mi lenne? — perdül hátra a fiú. — Szerda van, érti, szerda! És elrohan. 10
