Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 5-6. szám - MŰVÉSZET - Banner Zoltán: Az önéletíró szobrász (Részlet a szerző Szervátiusz Jenő-monográfiájából)
(„Hány önarcképet faragtam? Úgy száz körül biztosan. Ha éppen nincs témám, rájár a vésőm pihenésül; ha valami fontosat akarok mondani a világnak, forgatom magamban a témát, s önarcképben ragadom meg először azt, ami feszít belülről, így gyűltek, maradtak itthon és keltek útra számolatlanul arcmásaim, sorsuk így azonosult a többi munka sorsával, így lettek tanúságai életem jelentős eseményeinek és csöndes perceinek. A legtöbbet — munkából, érzésekből, gondolatokból — a számomra legkedvesebb kettős önarcképben, az 1954-ben készült, sokszor kiállított, sokszor reprodukált munkában foglaltam össze, melyen fiam és a magam vonásait örökítettem meg. Fiam arcmása a csillagbanéző, jövőbe törekvő fiatalság, az enyém a meglett kor jelképe. A nemzedékek összefonódásának és a nemzedékváltás elmaradhatatlan fájMŰVÉSZET BANNER ZOLTÁN AZ ÖNÉLETÍRÓ SZOBRÁSZ* dalmas-örömteli eseményének akartam emléket állítani, s ezzel túl is léptem azon a határon, melyet az önarckép lehetőségei szabnak, de innen is maradtam. Közös sorsunk mindannyiunk közös sorsa, és szerencsés, aki úgy nézhet szembe a ténynyel, ahogy én tehettem akkor, az elvégzett munka tudatában, s a folytatóra lelt életmű sorsában bizakodva. Azelőtt, s azután számtalanszor fogtam marokra a vésőt, s ha szerencsém nem is, munkakedvem végigkísért egész pályafutásomon, s kényszerít ma is, hogy erőmön felül, orvosi figyelmeztetések ellenére, dolgozzam. A sajnos nem ritka kényszerű pihenések idején tekintetem körbefut munkáimmal zsúfolt műhely-műtermemben. Valamikor lendülettel kezdett, aztán félretett és félretolt, egyéb tervek miatt félbemaradt vázlatok, szobrok, domborművek kérdeznek rám: — hogy is volt? — miért is lett ez a sorsunk? — s mellőlük, az elkészültek néha válaszolnak: — miattunk történt. De a kérdés sokszor felelet nélkül marad, és ilyenkor feltolulnak az emlékek, arcok, események elevenednek meg, örömök és fájdalmak szakadnak fel bennem, elnyelt indulatok, hitek és csalódások kísértenek. Nemrég került a kezembe, s hatott rám a felfedezés örömével az 1947-ben készült Önarckép. Akkoriban kerültem haza an* Részlet szerzőnek a bukaresti KRITERION Kiadónál a közeljövőben megjelenő SZERVÁTIUSZ JENO-monográf iájából. 72
