Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 5-6. szám - MŰHELY - Köszöntjük az 5O éves KORUNK-at - Tóth Sándor: Egyedülálló teljesítmény (1926-1940)

a lap gyakorlati előállítását ekkor már Gaál végezte. Dienes a nyugati metropolis lehetőségeit aknázta ki a lap javára, a német baloldali szellemiség, a Berlinben élő emigránsok felsorakoztatásával, miközben maga is a lap egyik leggyakoribb szerzője (1929- ben hét, 1930-ban tizenhárom írása jelent meg a Korunkban). De ami ennél lényegesebb: fontos, Gaállal egyenlő szerepet vállalt a lap eszmei orientációjának, szerkesztői koncepciójának kidolgozásában, tehát: a lap marxistává fejlesztésében.

Különben a téma-, érdeklődés- és ízlésbeli egyéni eltéréseken túl a két szerkesztő pályája, eszmei fejlődésük alakulása messzemenő párhuzamot mutat. Az 1918—19-es forradalmakban mindkettő jelentős cselekvő szerepet vállalt, s ezért a Tanács- köztársaság vérbe fojtása után Magyarországról mindkettő emigrálni kényszerült. Dienes 1920-tól Kolozsvárott talált menedéket, Gaál Bécset, Berlint járta meg előbb, s csak hét évvel később került az erdélyi városba. Az emigráció éveiben mindkettő súlyos eszmei-világnézeti válságba került, mindkettő megszagolta az irracionalizmus különböző bugyrait, de anélkül, hogy baloldali-radikális társadalmi-politikai elkötelezettségüket feladták volna. Amikor 1927-ben munkatársakká váltak, a válság még mindkettőnél tartott, bár ekkor — éppen fel nem adott politikai baloldaliságuk segítségével — már kilábalóban voltak belőle. De csak 1929-re jutottak el a marxizmus-leninizmus átgondolt vállalásához — és fejlesztették lapjukat közös erővel — marxistává.

De milyen volt az a nem-marxista, az a premarxista első három évfolyam? Nagyon ellentmondásos. És paradox módon következetessége tette ellentmondásossá, szerkesztési elvének következetes érvényesítése. Egy szerkesztő világnézeti orientációja és szerkesztési elve (szerkesztői gyakorlatának közvetlen motivációja) nem kell mindig és feltétlenül egybevágjon. Az a szerkesztési elv — amely tehát nem tévesztendő össze a szerkesztő elvével, világnézetével — az eklekticizmus volt. Maga az alapító szerkesztő hirdette ezt meg az első szám Beköszöntőjében, ígérve a kor kereszt- metszetét, tehát különböző felfogások, ellentétes világnézetek megszólaltatását. (Sokszor emlegették az elmúlt évtizedek során ezt a Dienes-írást. Mindig elrettentő példaként. Figyelmes tanulmányozása, értékeinek, jószándékú, haladó törekvéseinek tudatosítása még várat magára.) Az eklekticista szerkesztési elv következményeként irracionalizmus és parapszichológia, buddhista és krisztiánus eszmék objektivista módon váltakoznak az akkori Korunk-számokban a szovjet irodalomról szóló tanulmánnyal, Ady harcainak történelmi méltatásával, vagy a Bauhaus alkotóinak elméleti írásaival.

Az egészükben ellentmondásos lapszámok, évfolyamok, bennük a nem kevés számunkra idegen eszmeiségű írás váltja ki az elutasítás reflexét — abból az olvasóból, aki mai elvárásokkal lapoz bele azokba az évfolyamokba. De hát éppen az ilyen hozzáállás, más korszak teljesítményének mai mértékkel való mérése az, ami összeegyeztethetetlen a marxizmus történelmi szemléletével. Ez a történelmi szempontot nélkülöző szemlélet az, amely csak minősít és nem értelmez, amely adós marad tárgyának a maga korabeli összefüggéseiben való vizsgálatával. Ilyen beható vizsgálódásra itt magam sem vállalkozom, csupán egyetlen mozzanatáról szólnék röviden, mert tanulságos. Az a történelmi szempontú vizsgálódás, amelyet hiányolok, anélkül, hogy válaszukat perdöntőnek tekintené, rákérdezne a kortársakra is — miként vélekedtek kutatása tárgyáról. Nos, aki Dienes László Korunkja felől jól kérdez, igen tanulságos egyértelmű válaszokat kap. Retrográd burzsoá körök a Korunkat már 1926-ban mint a kultúrbolsevizmus fórumát denunciálták a hatóságok és a közvélemény felé, Aradi Viktor marxista—leninista lapja, A Jövő Társadalma pedig ugyanakkor fegyvertársként tartotta számon. Én bizony inkább bízom e kortársak — burzsoák és proletárok — osztályszimatában, mint az akkori feltételekkel mit sem törődő mai doktrinér-ítélke- zésekben.

A Korunk tehát szerkesztőivel együtt 1929-re fejlődött egyértelműen marxistává,

66