Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 5-6. szám - VALÓ VILÁG - Kovács János: Fogyatékosok között

Az abortuszok sem kedveznek egy valamikor születendő gyermeknek. Szerintem az abortusz-kérdés is a házasság belső feszültségeire vezethető vissza. Több mint húsz éve vagyok védőnő. A tapasztalataim erősen elgondolkodtatnak. Orvos: Véleményemet döntően az határozza meg, hogy milyen gyerekek vannak az intéze­tünkben. Sok az agyvérzéses. Ez a koraszüléssel van kapcsolatban, a koraszülés pedig sokszor a művi vetéléssel. Nem elhanyagolandók a genetikai tényezők sem. Meg kel­lene gyorsítani a megelőzést. Ez technikai és tudati probléma. Meg kell győzni az anyát, hogy nem szülhet, mert nem jók a biológiai adottságai. De ez nem könnyű. Ön szerint miért születnek beteg|gyerekek? — Kérdeztek vissza beszélgetéseink közben. Engem nem annyira az okok, mint a tények izgatnak: milyen az a közösség, amely idióták születése folytán jött létre, akiket intézetben helyeztek el. Szabálytalan társadalom Szabálytalan társadalmat talál, aki a súlyos fogyatékosok intézetébe látogat. A fe­lületes szemlélőben szánalom ébred, de aki közelükbe kerül, az más emberré válik. ,,Ha megismerné őket, nem tud szabadulni tőlük.” Az idiótákkal való első találkozá­somkor mondta ezt egy idős gondozónő, aki több mint harminc évet töltött a fogya­tékosok gondozásával. Igaza lett, mert valami tizenöt év óta a nekik végzendő közvet­len emberi szolgálatra indít. Amikor tudósítója akartam lenni ennek a normálistól eltérő életközösségnek, né­hány egészségügyi gyermekotthonban öregbítettem tapasztalataimat és szereztem új ismereteket. Új barátságokat kötöttem idióta gyerekekkel és kissé lehangoltan vettem tudomást azokról, akik már meghaltak. Budatétény Az itt működő egészségügyi gyermekotthon 1970-ben alakult át Országos Módszer­tani Intézetté. Szemléletváltozás következményeként jött létre. Sokáig betegségnek tartották a súlyos fogyatékosságot. Nem betegség: állapot. A normálistól eltérő élet- folyamat, melynek sajátos fejlődési törvényszerűségei vannak. Nem volt könnyű a szemléletbeli változást elfogadtatni az intézményen belül és kí­vül sem — emlékezik vissza az igazgató-főorvosnő. Mintaszerű ápolás volt, mígnem szakemberek kerültek az intézetbe. Mozgásba hoz­ták a tehetetlennek látszó testeket. Kikerültek a gyerekek az ágyból. A gondozóknak meg kellett tanulni azt is, hogy egyben nevelők is. A gazdasági szakemberek is megértették lassan, hogy miért kell a fehér falak helyett színeseket festetni, és a vaságyak helyett kárpitos heverőket vásárolni. A gyermek otthonát, családját kell itt pótolni. Ha a gyerek megtanul járni, nemcsak azt tudja, hogy ebédelt már, hanem azt is, hogy milyen levest, főzeléket evett. Az intézetben speciális vizsgálatokat végeznek, hogy a megközelítő diagnózis kiala­kuljon. A gondozóknak fejlődési naplót kell vezetni csoportjukról. így rögzítődnek azok a jelentéktelennek tűnő változások is, amelyek itt fényes eredménynek számíta­nak. Az intézet gyerekanyaga speciális képzéssel eljuthat a rehabilitációra, illetve cselekvő emberré válhat. A beutalások során akadnak olyan gyerekek, akiket „luxus” itt tartani. 46

Next

/
Thumbnails
Contents