Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 5-6. szám - Szentmihályi Szabó Péter: Versek (Kínban foganok, Haladás!) - Kelemen Lajos: Versek (Üzenet holnapra, Jég, A. Rimbaud)
SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER KÍNBAN FOGANOK BALASSI BÁLINT EMLÉKÉNEK Virág, ha meghal, érezhet így, Imája sem volt, kiszáradt frigy, Tanúja sem lön, áldozata Az, ki okozta, szegény maga. Immáron minden magába fúl, Igaz szerelemnek alkonyul, Lásd, vallanod kár, hideg telek Döngetik széllel a szívedet. Idegen földön tán volna jobb, HALADÁS! Haladás! Haladás! Haladás! Égszakadás, földindulás! Kihalás, kihalás, kihalás! Lóhalálban nagy szaladás, mellékúton titkos elmaradás, KELEMEN LAJOS ÜZENET HOLNAPRA Asztalok közt sétálgató, versek időnkívüli mestere, lefokozott hétvégi kalandor; emlékeid jelképe, hazából hazába járó kétségbeesett utas, lélek fényképésze — még együtt vagyunk. Támasszuk egymást — kockaházak közt a fojtó füst görbe húrjain gondunk fénye ég; — kimaradtunk az elmúlásból, a hegyről lecsúszó kavics sorsából, faágak Kiölnék szavát más asszonyok, Olcsó szerelmek, lágyabb szelek Feledtetnék, hogy nem, nem szeret! Éhe gyomornak nem lüktet így, Láza homloknak nem lüktet így, Tiltása bűnnek így sose hajt, Eleven élet így sose csalt. Létet a létnek ki felajánl, Eljöhet érte már a halál, Kínban foganok, mint a vihar! tarisznyából kipakolás, csöndes falatozás, halk dalolás, vízcsobogás, fenn az úton életveszéiyes haladás! Haladás! Haladás! megcsavart fájdalmából — a nyíltszavú kötelesség parancsát kit tudja nálunk jobban? Közöny és hazugság csattogása közé ki ír nálunk szebb csendet? Kurta országok lakói; a hűség igéit, szerelmek újrakezdését mi láttuk csak beteljesedni a futó utak, a visszahangzó gondolatok ismeretlen vidékein. 40
