Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 5-6. szám - Gion Nándor: Koplaló (Regényrészlet)
GION NÁNDOR KOPLALÓ* Tavasszal megjelentek a földmérők és felparcellázták a réteket a folyó bal partján a Kálvária utcától a devecseri szőlőskertekig, és a nagy, sima legelőt a szegedi úti szélmalom körül. Utána megkezdődött a házhelyek kiosztása. A telekigénylők a Községházára járultak, sorban álltak a hűvös folyosón, egyenként és levett kalappal beléptek egy irodába, bemondták a nevüket, listára vették őket, két papíríven aláírtak, azután mindenki megkapta a telekszámát egy kis fémlapon és mindenki kapott egy lepecsételt bizonylatot. Á szegedi úti legelőn jobbára szerbeknek, a Koplalón pedig magyaroknak osztottak ki házhelyeket. A magyarokat egy nyájas, őszhajú öregember jegyezte be a telekkönyvbe, mindenkinek megmutatta három aranyfogát, és majdnem mindenkinek elmondta, hogy hálásak lehetnek Dr. JankóSijacity radikális országgyűlési képviselőnek, mert elsősorban neki köszönhetik az ingyen házhelyeket, főképpen ő verte az asztalt, hogy a Koplalót osszák ki a hajléktalan szegényeknek. És a hajléktalan telekigénylők már akkor elhatározták, hogy a felépülő új falurészt Jankófalvának fogják nevezni. A földmérők a Koplalón a kis folyóval párhuzamosan három, egyenes utcát karóztak ki. Gallai István az elsők között állt sorba a Községházán, az első utcában a napos oldalon a saroktól a második házhelyet kapta. A földmérők elvonultak, a Koplalón hagyták a földbevert szálkás jelzőkarókat és a nyomukban csakhamar megjelentek a házépítők. Gallai Istvánék az elsők között kezdték építeni házukat. Ifjabb Johann Schanktól selejtes téglát és frissen égetett cserepet vásároltak hitelben, másféléves törlesztésre, Johann még két targoncát is kölcsön adott nekik, és Gallai István és Rézi a targoncákon a szálkás karók közé hordták a téglákat és cserepeket, azután hozzáfogtak az alapásáshoz. Az alapok ásásánál segített nekik Péter, a kisebbik Krebs fiú és Gallai István két bátyja, Pál és Antal. Mélyre le kellett ásniuk, mert valamikor nagyon régen a Koplalónak még ezen a részén is téglaégető kemencék álltak, a helyüket később szívós, zöld fű nőtte be, de a második ásónyom helyenként már feketére égett földet és kormot talált, és csak lent mélyen, egy méteren túl kezdődött az egészséges föld. A régi téglaégető kemencék véletlenül felbukkanó nyomaihoz igazodva lépcsőzetes alapot ástak és megtöltötték a hitelben vásárolt selejtes téglákkal. Ezután két napig földet hordtak a falveréshez. Gallai Antal, aki cseléd volt a Váry- birtokon, két napra szerzett ingyen szekeret, lovakat, és megállás nélkül hordták a földet a devecseri dombok oldalából. Következett a falverés. Ebben a két halász, Bata János és Barzam Gábor is segített nekik, akik nem igényeltek ingyenes telket, valahonnan összekapartak annyi pénzt, hogy jobb házhelyet vásárolhattak maguknak a szőlőskertek mellett. A falveréshez falmestert is kellett fogadniuk. Az öreg Gellért András jött el deszkáival, tömőivel, bunkóival, beállt a lépcsőzetes árokba, ketten lapáttal szórták a lába elé a földet, a többiek pedig bunkóztak Gellért András mögött. Gellért András a Klapka-indulót fütyölte, és megkövetelte, hogy az induló ütemére döngöljék a földet. Nőttek a falak, Gellért András rendületlenül fütyölte a Klapka- indulót, már megfájdult a fejük az indulótól, a tenyerük kisebesedett, különösen Péter szenvedett sokat, ő akkor már nyomdászsegéd volt, elszokott az efféle munkától, de gürcölt a többiekkel, serényen lapátolta és bunkózta a földet. Az öreg Gellért * Részlet a jugoszláviai magyar író Rózsaméz című rövidesen megjelenő regényéből. 3
