Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 4. szám - KRÓNIKA - Biczó Piroska: Bács-Kiskun művészettörténete (4. rész: Gótikus kézművesség)
—. Az egykori Baracs község területén talált kály- hacsempe-töredékek teszik lehetővé, hogy a XV. század művészi értékeket teremtő kerámiamű- vességéről is szóljunk. Egy mérmú'vekkel és emberalakokkal díszített töredék olyan kályhacsempéhez tartozott, amelynek pontos megfelelőiből Zsigmond király udvarában pompás kályha állt. Egy másik töredék az V. László király uralkodása idején emelt,,Lovagalakos Kályha” csempéinek körébe tartozik. Ma még nem tudjuk, kik voltak a Baracson feltárt ház lakói, és mi okból álltak ily közeli kapcsolatban a királyi udvarral. Az elpusztult középkori falvak területéről előkerült kályhaszemek (gótikus mérműveket másoló geometrikus díszítésükkel) arra utalnak, hogy a falusi lakosság házaiban ezeknek a pompás, gótikus kályháknak az utánzatai állottak. Még egy XV. századi emlékünket kell megemlíteni, amely az egyházi és világi, kis- és monumentális művészet határán áll. Ez Tárnokházi István sírköve, aki 1413—1433 között a kalocsai káptalan tagja és érseki helynök volt. A kalocsai székesegyház kriptájának bejáratánál elhelyezett sírkövét szép kidolgozása, mértékletes díszítése és gótikus felirata korának értékes emlékévé teszik.2 Jegyzetek 1. A XIII. században jön létre az ostya őrzésére szolgáló új liturgikus tárgy, a szentségtartó, vagy úrmutató. 2. Legfontosabb irodalom: Szabó Kálmán: Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. Bp. 1938; Kőhegyi Mihály: XIV. századi ezüstkincs Kelebiáról. Cumania I; H. Kolba Judit—T. Németh Annamária: Ötvösművek. Bp. 1973. FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK BUDA FERENC (főmunkatárs) GOÓR IMRE RAFFAI SAROLTA ZÁM TIBOR 96
