Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 4. szám - SZEMLE - Kósa László: Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár
bontva példát ad az „élő” költészet formaitartalmi elemzésére. Zalabai kritikai kötete, a verselemzésekkel különösen tartalmasán bizonyítja, hogy a szlovákiai magyar író is az összmagyar irodalom sorstársa; s műveiben: a világ és magyarság viszonylatában szintézisre törekszik (Madách Könyvkiadó) KELÉNYI ISTVÁN AZ ERDÉLYI MAGYAR SZÓTÖRTÉNETI TÁR Szabó T. Attila kolozsvári egyetemi tanár az idén január 12-én töltötte be hetvenedik életévét. Mind a magyarországi, mind a romániai sajtó megemlékezett a születésnapról. Az ünneplésnek azonban volt egy rendhagyó mozzanata is. Nevezetesen az, hogy a születésnapi ajándékozás régi szokását az ünnepelt megfordította. Mert nem a hetven esztendős Szabó T. Attila kapott igazi nagy ajándékot, hanem ő lepte meg mindazokat, akik beszélik és szeretik anyanyelvűnket. Az „ajándék”, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár első kötete a közelmúltban jelent meg a bukaresti Kriterion Könyvkiadó gondozásában, és megvásárolható a magyarországi könyvesboltokban is. Meglepetés volna? Azok, akik járatosak a nyelv- tudományban és Szabó professzor munkásságát figyelemmel kísérik, előzetes cikkekből és tanulmányokból már korábban fogalmat alkothattak a mű arányairól és az erőfeszítés nagyságáról. De a meglepetést kizáró előzmények ismeretében is aligha fojthatták magukba a szakmabeliekből oly ritkán kitörő elismerést. A magyar nyelv barátainak szélesebb köre pedig a szó teljes értelmében meglepetést, páratlanul érdekes olvasmányt kapott kézbe. Nehéz a teljesítményt nagyságához illően mél- tani. Az első végiglapozás lobogó lelkesedést vált ki, holott ez egyáltalán nem illik a hosszú türelemmel és csöndes kitartással készített könyvhöz. Az elmélyedő olvasás viszont tudományos magyarázatokat, megjegyzéseket szül, ez pedig az arra hivatott nyelvészek feladata. Legendákra vagy anekdotikus részletekre volna szükség, hogy hangsúlyozzuk az értékét. Izgalmas fordulatokat kívánna a méltató, hogy fölhívja a könyvre a figyelmet, pedig ennek története nagyon is prózai; sem legendák, sem anekdoták nem lengik körül. Szabó T. Attila élete hét évtizedéből ötöt a Szótörténeti Tár anyagának gyűjtésére és szerkesztésére áldozott. Kicédulázta az erdélyi levéltárak magyar nyelvű kéziratait. Egyszemélyes tudományos intézetként a cédulákat értékelte, rendezte, megrostálta, minden adatot magyarul, románul és németül értelmezett, majd földrajzi helyhez kötött, végül a megközelítően négy és fél évszázad (1450—1890) nyelvi állapotáról tanúskodó anyagot szótárrá szerkesztette. Hozzávetőlegesen egymillió adat birtokában kezdett tárgyalni a kiadóval, és két év leforgása múlva elkészült a nyomdában az első kötet. Az esemény- történeti vázlathoz hozzá kell gondolnunk azt is, amit sem az előszó, sem a tájékoztató nem tartalmaz, legfeljebb egy-egy sajtónyilatkozat villantott föl: az előmunkálatokra fordított fél évszázad alatt akadtak évek, amelyek kedveztek, és voltak, amelyek szinte lehetetlenné tették az anyaggyűjtést. Világháború és társadalmi rendszerváltozás esett erre az időre. A legszigorúbb önfegyelemre és eltökéltségre volt szükség, hogy a munka meg ne szakadjon. A köszöntő és ismertető írásokban többször leírták, hogy a Szótörténeti Tár Szabó T. Attila életműve. Ez igaz, a fogalmazás mégsem pontos. Több száz tanulmány és cikk, jó néhány önálló kötet vallja még szerzőjének. A hagyományos nyelvészeti kutatásnak alig van olyan területe, mellyel ne foglalkozott volna. Elsősorban a nyelvtörténet rejtelmeit bogozta: szófejtés, szótörténet, nyelvemlék-magyarázat, jövevényszóvizsgálat, nyelvjárástörténet mind kedvelt tudományos műfajai. Sokat foglalkozott névtannal, leginkább a földrajzi nevekkel. Jelentősek nyelvjárási és stilisztikai kutatásai. Sokoldalú érdeklődését nyelvművelő cikkek egészítették ki, de telt az idejéből tudomány-népszerűsítésre is. Ezek a kisebb-nagyobb kitérők bizonyára késleltették a nagy terv megvalósítását, de segítették is. Hiszen a jó orvos sem csak a választott szakterületén járatos — a jó nyelvésznek is át kell tekintenie a nyelv egész életé", legfeljebb műhelykényszerből szakíthat ki belőle kisebb részterületeket. Minden cikk és tanulmány nyújtott valami nyereséget, ami a Szótörténeti Tárban kamatozott. Legfőképpen talán azt, hogy a szótár köznapi értelemben sem unalmas olvasmány. Nem avitt szavak ábécé-rendbe szedett halmaza, amelyen minden gondos tisztogatás ellenére szürkéiIik egy-egy porszem. A szótár nyelve szervesen élő magyar nyelv. Természetesen nem abban az értelemben, hogy ma is beszéljük. Minden szó bő szövegkörnyezetével szerepel, így a legtapasztalatlanabb olvasó is rátalál a jelentésre. A korszerű tudományos közlésnek is ez a módja. A példaanyag olyan gazdag és szemléletes, hogy a szókapcsolatok sokasága és változatossága valósággal megeleveníti a puszta lexikális adatot. Az elején még akadozik a szem, mert nincs szokva a régies helyesíráshoz, de ahogy beljebb halad a szó-rengetegbe, egyszeriben úgy érzi, hogy akár meg is tanulhat régi-magyarul. Mit nem adnánk, ha valahonnan váratlanul megnetofontekercsek kerülnének elő, és két-háromszáz év távolából megszólalna róluk az elődök hangja. A tudományos alapú, korszerű nyelvoktatás 91
