Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 4. szám - SZEMLE - Bárdosi Németh János: Káldi János: Tavaszt-kiáltó
a versalkotás csak egy része lehet a költői tevékenységnek, itt már a mai ember szenvedélyes érdeklődésével közli, hogy a korok művészetéről, a művek mögött felsejlő emberről és társadalmáról készül írni. Majd barátait említi és ez — ismerve egymást elismerő, építő vitájú, baráti társaságot hiányoló érzéseit — mégiscsak azt jelenti, hogy nincsen egyedül. A „Csillagforgó” című versének miértjeivel és feleleteivel saját lényének tiszta szándékát tárja fel, mert örökösen újra kell kezdeni, — mondja a költő, „hogy nyitva maradjanak mindvégig érzékeink, eltűnődhessünk virágon, felhőn, évszakok vonulásán”, békét akarva, igaz társra lelve, munkálkodva ott, „ahol születtünk”. A kötetben ezekből az alapérzésekből kifejlődött, megérielt, hangulatokat kifejező pársorosak és tartalmas megismerésre váró, meg- fogadnivaló mondanivalóktól feszülő hosszú versek sora váltogatja egymást. Csanádi Imre 1975-ben Kossuth-díjat kapott. S a kötet, amelyre immár jóismerősként tekintünk, szelíden öleli magába a címlapján látható ifjú és érett férfi költészetbe szőtt indulatainak örökösen adni akaró érzelmeinek életnyi alkotását. (Magvető, 1975.) VOZÁRJOLÁN KÁLDI JÁNOS: TAVASZT-KIÁLTÓ A Tavaszt-kiáltó negyedik verseskötete Káldi Jánosnak, az ismert nevű szombathelyi költőnek. Első verseskötete (Halott vízimalom) 1947- ben jelent meg. Utána kétévtizedes szünet következett. Nem világnézeti problémák okozták ezt, hiszen Káldi költészetében kezdettől fogva a közösségi törvények szava jutott érvényre. Az ötvenes évek nehéz kiadási viszonyai — főleg vidéken — csináltak ilyen buktatókat, amelyet — nemzedékére is jellemzően — szinte máig is nehezen hevert ki Káldi János. Már a Rábaparti elégia (1966) című verseskötetében kialakult költészetének jellemző vonása. A Tavaszt-kiáltó mégis továbblépés az érett, az ötvenes éveiben járó költő lírájának kiteljesedéséhez. Milyen is Káldi János költői világa? A szülőföld — a Rábavölgy — szeretete, a teljes humánum, az illyési „nem menekülhetsz” igazságának vállalása (Nem halaszthatod), a szépség, a szerelem, a költői példaképek megvallása. Mindez áradó líraisággal, szikrázó költői dikcióval, rokonszenves, egyéni hangsúllyal. Ha rokonítani akarnánk, talán Juhász Gyulára gondolhatnánk, de Káldi János jellegzetesen dunántúli. A kedves kemenesaljai táj, a Rába-vidék — Kisfaludy Sándor hazája — a fő ihlető forrás, a paraszti származás, a falusi emlékek, a szülők megvallásával. A városi élet — iskolai évei óta Szombathelyen él — átformálta, látását kitágította, de az eredet ihletése változatlan hevességű írásaiban. Érzelmes, de nem érzelgős ez a líra, műfajában az elégiához közelálló. Versépítése már nem Juhász Gyulához kapcsolja: hömpölygő sorai a rímes formát gyakran szétfeszítik. Kötete négy ciklusra tagozódik: Fúdd el, jó szél, fúdd el, — Emlékfal, — Azt szeretem, és Évek, utak. Az első részben a közösségi gondok, a hazai föld szeretete (Elmehetnék) hűsége szólalnak meg erőteljes, ódái lendülettel. Életszeretet, emberszeretet, optimizmus hevíti ezeket az írásokat, köztük olyan kiemelkedő versekben, mint a címadó Tavaszt-kiáltó, a Sirató, vagy a népdal ritmusú Fúdd el, jól szél, fúdd el. Az Emlékfal ciklus talán a kötet legsúlyosabb veretű verseit tartalmazza. Fiúi hódolattal idézi kedves költőit, példaképeit: Csokonait, „a lélek óriását” több pompás versben is köszönti (Csokonai, A Lilla múzeum falára), Illyés Gyulát, az érezhető példaképet, aki „a nép szívdobogása”, a Psyché-ben Wöres-t, a „láng-dalút” idézi meg mély beleérzéssel. A Gagarin névjegyén címűben pedig a század nagy lépéséről szól, ahogy az emberi „ész és akarat” túljut „a síró csillagok sűrűjén”. Az Azt szeretem ciklus versei a családé, az ősök, a családi kör megvallásával: Szalai nagymama, Apám holdfényben, Joli vers, Gyermekkori körtefára. Ä kötet záró ciklusa: (Évek, utak) a fiú vallomása a szülőföldről, olyan gyermekkori képekkel, amelyek a változó idő folytán már csak ezekben a versekben élnek (Téli hajnal tejeskocsikkal). De a tündéri vasi tájon túlmutat több nagylélegzetű verse: A Garam-parton címűben például a távoli vidékek azonosságára figyel föl: „testvér egyik szép a másik széppel”. Á Nagy Tátra olyan, mint a Somlyó, a Tisza akár a Visztula. A népek testvérisége ad távlatot mondanivalójának. Verseiben — a sok reális vonás mellett — sok az álomkép, az álomi látás, a sejtelem. A szó igazi értelmében szépek ezek a versek. Itt „világcsavargó patakról” olvasunk, „vízdal” váltakozik „holdbéli nád”-dal, „csönd-vidék” „szakadt madárfüzérrel” stb. Örömmel regisztráljuk Káldi János új kötetének gazdagodását, humánummal teli sugárzását és érettségét. Könyvét — követendő példa lehet — a Vas megyei Tanács adta ki. Címlapját a költő lányának, Káldi Juditnak szép grafikája díszíti. BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS 89
