Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 1. szám - Hideg Antal: Versek (Párbeszéd kerítésen át, Anziksz, Kívül, Bodzafa-Zám)
De aztán letették a sima jégre, továbbhaladtak. Vártam, míg eltűnnek, akkor odarohantam. Sehol, még csak egy picike vágást sem találtam. Nagysokára indultam oldalt, a strand vize fölött, amerre a sápadtan száradó nádtenger zörög. (Folytatjuk) HIDEG ANTAL PÁRBESZÉD KERÍTÉSEN ÁT á uram ez mind semmi sógorom a Rózsadombon mozgójárdán jár a klozetra — príma amerikai modell — na és az út két oldalán a rózsákba épített parfüm-porlasztó permetezi mindennapi szükségletét menet jövet hát ez igen uram á uram ez mind semmi pedig 2200-ból élünk hárman és nem pukkasztani akarom de Kecskemétről kapjuk a krumplit micsoda fölséges íz zamat s lassan távolodunk a kerítéstől bezárom jobbra is balra is a nagykaput mint ahogy bezárulnak sorra a házak és csattan a retesz a kisajtón is fölpillantok feleségem könyököl a pitvar-párkányon mosolyog vackor-ízű csöndben vagy hirtelen beszalad akkor tudom sírni fog ANZIKSZ megépítve a számtalan kerítés vert vágyból és közöny kőből körülkerítve a kocka honnan eltiktakkolt a türelem a fába faragható figyelem az énekelhető élet 29
