Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Leskó László: Hősök, ellentmondásokkal
LESKÓ LÁSZLÓ HŐSÖK, ELLENTMONDÁSOKKAL* Harminc évnyi történelem falun — más mint a városban. Két okból is. A városhoz viszonyítva „percnyi” — olykor „negyedórányi” — késésben csörgött a moccanást sürgető óra. A másik ok: a változások hatása mindig mérhetőbb volt, mint városon* hiszen — az Erdei Ferenc által felismert igazságot idézzük — a faluban olyan szaporán és sokoldalúan érintkeznek az emberek, hogy az egymáshoz való távolság a legkisebb, ami csak társadalomban lehetséges. Rokon, szomszéd, utcabeli —gyakran vélt, ritkábban valódi — érdekei ellenére kellett döntést hozni, a döntés szellemében cselekedni. Az új születése nemcsak vajúdás, de drámai konfliktushelyzet is volt minden esetben. Kik voltak azok — az elsők! —, akik vállalták a cselekvést? □ Ahány ember, annyiféle jellemű, sémába nem szorítható személyiség. Ahogy egyikük mondta: „Nem szeplőtelen fogantatás útján, piros betűs ünnepen csöppentek a világba.” Volt, aki kezdettől tudatosan vállalta a hatalmat, elhivatottságot érezve gyakorlására. Másokat a közakarat nem is szelíd terrorja — a szükség, hogy nem akadt náluk alkalmasabb — késztetett cselekvésre. Ismét másokat felsőbb utasítás ösztökélt arra, hogy nem hivatali értelemben elöl járók legyenek. Tisztelet nekik! Akkor is, ha sokuk cselekedetei objektív okok (kényes történelmi szituációk sorozata, tapasztalatlanság) és egyéni motívumok (alkalmatlanság, önállótlanság, logikátlanság, életút-kacskaringók) miatt nem lehettek mindig torzulástól mentesek. Tetteiket olykor — fontos lett volna! — nem előzte meg felvilágosító munka. Évszázados normákat, rossz beidegződéseket kellett felszámolniuk úgy, hogy maguk sem voltak immunisak tőlük. „Káderszaggató” időket éltek meg. A kevésbé erősek törvényszerűen kihulltak a hatalomból. Mások — történelemcsinálásra kezdetben bensőből nem is vezérelve — megedződtek az erőfeszítésben. Falu Magyarország közepén. Volt törpebirtokosok, zsellérek — ma is Proletárnak emlegetik azt a falurészt, ahol laktak — és pusztai cselédek alkotják a lakosságot. 1945-ben — többségüknek váratlanul — felborultak a több évszázados, megváltoztathatatlannak hitt szerepsémák. A tudat cammogott a tények, lehetőségek mögött. Nem szükségtelen kitérő: riportszínhely-falunk harminc évnyi történése modell a falu sorsfordulóihoz. 1945 áprilisa. A Földigénylő Bizottság a volt grófi birtokból kétszáznegyven családnak juttatott földet. 1948. április 4. „Tettenérhető” történelmi késésben: ekkor ünnepelték meg először a felszabadulás évfordulóját. 1952. A község nem teljesítette a baromfibeszolgáltatási kötelezettségét: ennek ellenére e kategóriában elsők lettek a járásban. (!) 1953. VB-ülési jegyzőkönyvbe vették, hogy a falu kovácsa a munkaverseny sikeréért a jövőben „jobban élezi az ekevasakat.” 1954. nyara. A Kossuth Téesz búzaátlagtermése holdanként öt mázsa (!) volt. 1956. júniusa, vasárnap, nagymise után. A párttitkár bejelentette a begyűjtési rendszer megváltozását. * Az 1975-ben meghirdetett szociográfiai pályázatunkra érkezett pályamunka 49
