Forrás, 1976 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1976 / 3. szám - II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulóján - Vorák József: Bujdosó énekek, Rákóczi-siratók Halasról

Kárvallások feljegyzésén kívül egykorú írásos emlék a kuruc háborúkról Halason nem maradt. De a régebbi magyar költészet hangját feliobbantó, az 1670-es évektől szerteáradó, önmagát egészen a reformkorig meg-megújító kuruc költészet nyomaiból Halason is maradt valamennyi. Ez az emlékanyag az 1740-es évek szórványbejegyzéseitől mind gyakoribbá válva bukkan fel halasi kéziratosainkban. S míg az első bejegyzések esetében még az is kétséges, hogy a kurucok mellett, vagy ellenük adnak hangot, később, a kuruc költészetet jellemző, már erősen föl klór izált bújdosó énekek, panaszok mellett nyíltan, s egyértelműen sírják vissza Rákóczit és kurucait.

Gál János jómódú, halasi birtokos, redemptus gazda még azok közé a halasi literátus parasztpolgárok közé tartozott, kiknél paraszti mivoltuk az időben tisztes mesterséget, s nem alantas társadalmi helyzetet jelentett. Nem tartozott a szegény szolgai halasi lakosok közé. Jókora redempciós jussa, számos marhája, több szálláskertje volt. Már nagyapja, Gál András, rektor és kurátor is tanult ember volt. Gál János 1749-ben vette feleségül a kecskeméti származású, írástudó Török Ilonát, majd annak elhunyta után 1782-ben Tormási Máriát. Anyakönyvi jegyzések szerint két házasságából tizenhat gyermek származott, kik közül tán fele életben is maradt. Gazdajegyzetkönyvét2 a redempció évében, 1745-ben kezdte vezetni, s ebbe feleségével együtt 1757-ig minden évben többször is feljegyezték a cselédfogadásokat, gazdaságuk számadásait. De a jegyzetkönyv első harmadába nemcsak ezeket jegyzik be. Beírják az alkalomhoz illőnek tartott protestáns fohászokat, zsoltárokat, s néha a cseléd bérének feljegyzései között, csupán tolipróbaként jegyeznek be verssorokat, nótatöredékeket. Néha teljes oldalon át, kusza firkálgatások között bújnak meg pillanatnyi hangulatot eláruló lírai sorok.

Gál János házasságkötésének évét jelezve mindjárt az első oldalon: „Minémű tiszta szent Életnek Neme Legyen szent hazasag Anno 1749"

Második oldalon: ,,Panasz képén Fohaszkodig Fijan Szanakodik, Világ méltán Almel- kodik Szivében buskodik." Majd alább variálja a sorokat: „Almelkodik Szivében bus- kodik Világ méltán ..." — Fijan Bánkódik Világ meltanalmelkodik ... In Anno 1745- ben" — Vajon mit jelentenek a sorvariációk? Mintha sorait bontogató, formáló költővel lenne dolgunk. Thaly Kálmán közöl egy általa 1740-re datált „Generális Insurrec- tio" című versezetet, melynek 6. versszakában: „Gazdasszony szomorkodik — Szívében bánkódik . . ." Ez a „Megbolondult a világ" kezdetű versezet az inzurgens toborzást hánytorgatja: „Szegény magyar nemzet is — Bánatát ujitja— Mert királyné asz- szonyunk — Táborba hivatja."3

A harmadik oldalon sortöredékek: „Szivem szomorító gyenge liliomszál ... — Ki ne szeretne Szivem teged Suska? ... — Az elmúlt éccaka nem to (?) hogyian jartam..."

A negyedik oldalon alól, az akkor a Jászkunságban már széliében hivatalosan is terjesztett „Kun Miatyánk" töredéke itt inkább gúnyolódóan hat. Utólag át is húzgálták: „Tengele Helebele Atamaz . . ."

Az ötödik oldalon található sorok: „Elég vagyon mert mindene — Kinek vagyon jó felesége" — fellelhetőek egy Thaly által is közölt házassági dicséretben.4 De eddig nem tudtam fellelni az ugyanazon oldalon, lentebb írt sorok eredetét: „A kiralyy szép Birodalom — El olvad mint ho halom" Az oldal legalján, bizonyosan Török Ilona kézírásával: „Ó Istenem én szívemnek kedves ... És Gyönyörűsége, vidámítója szívemnek . . . Tündöklő öröme adj erőt szorongatott ... Óh már vigasztalj meg engem Segély meg e kinban" — Talán első gyermekével való vajúdása idején írhatta. Majd lentebb, ez alatt: „Én Török Ilona ki ez Könyvet birja . . ."

A jegyzetkönyv 8—15 oldalain részben díszes kaligrafikus írással, részben alig olvasható, hevenyészett írással teljes egészükben vannak lejegyezve: Ne menj el virágom az idegen földre . . . Siralmas hattyú Neander partján ... Jaj mely keservesen esik az én10