Forrás, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975 / 3. szám - MŰHELY - Páskándl Géza: Modernség és hagyomány viszonyának fogalmi, értelmező kifejtése

résével járó alkalmat, csupán egyetlen, minket — írókat, művészeket és kultúrembere- ket — közelebbről érintő ellentétpárról, a modernség és hagyomány úgynevezett ellentétpárjáról szeretnénk szólni. Főként azt szeretnénk bizonyítani, hogy akik e kettőt nem érzik ellentétpárnak — helyesen ítélkeznek, akik viszont ellentétpárt, vagyis egymást valami módon kizárót sejdítenének mögötte, nem gondolkodtak el arról, mi is van e fogalmak mélyén, és főként, hogyan függenek egymással össze, hogyan feltételezik és hogyan egészítik ki egymást. Kezdjük talán magával: a „modern" szóval. Fagassuk előbb az etimológiát.

Nem tévedhetünk, ha a „modern” szó ősét, mely minden kultúrnyelvben szótárilag ugyanazt jelenti, a latinban keressük. Ha egy — nyilván laikus embert megkérdezünk: mit asszociál neki a modern szó, biztos, hogy a szabálytalanságot, a ziláltságot is említeni fogja. Nézzük csak, vallassuk csak a modern szó ősi rokonait. Próbáljuk a „modern” szóhoz leghasonlítóbb latin szavakat felsorolni. Tehát: modus, moderabilis, modestia stb. Ha e szavak jelentését nézve nem annyira a különbségre, mint inkább arra figyelünk, ami bennük a közös, azt vehetjük észre, hogy szinte kivétel nélkül olyan szavak ezek, amelyek valamiképpen leginkább az időbeliség fogalmához kapcsolódnak. Mértéket jelentenek, szabályosságot, mérsékelhetőséget stb. Tehát: közvetlenül vagy közvetve az idővel kapcsolatba hozható fogalmak ezek. Hogy a mérték hogyan társítható az időhöz, azonnal eszünkbe jut, ha a zenére vagy az antik időmértékes versritmusra gondolunk. Ám a szabályosság mint azonos időközökben való jelentkezés — szintén elsősorban időfogalom. A nagyság, mennyiség, kiterjedés (a modus másik jelentése) noha nem kizárólag, ám az időre is vonatkozó fogalom, amennyiben ismerjük a tömeg—tér—idő—mozgás szoros összefüggéseit. (Láthatjuk, hogy jogos az idő mint tartam egyik szinonimájaként a mennyiséget megnevezni.)

Van azonban a latin „Ősszavak” között egy határozószó rokon, amely mindegyiknél jobban árulkodik az időre s a legjobban hasonlít a kései utódra. Ez pedig a modo szó mely pillanatnyiságot, azonnaliságot fejez ki és bizonyos nyelvtani helyzetekben szavakhoz társulva ilyeneket jelenthet: éppenséggel, rögvest, ebben a percben stb. Tehát időhatározói szerepe van, mégpedig aktuálist közöl. Ugyanígy a „modell” szóban is megtalálhatjuk e jelentés árnyalatait, ugyanis akár archetípus, prototípus, tehát ősforma, akár szabvány (standard, minta, mérték) értelemben vesszük (nyilván elsődleges szótári jelentésben, nem pedig filozófiai lag) — mindenképpen a „modell” szóban is ott van közvetetten az idő — az idő állandósága: a változás kirekesztése, kiűzése, megállítása, rögzítése. Az említettek: „statikus” időfogalmak. Ugyanilyen árulkodó lehet azonban a „modifico” szó és származékai, amelyek éppen hogy a változást, a változtatást, az új rend szabását, tehát szintén időbeliséget is magukba foglalnak. Horribile dictu tehát a modern — e rakoncátlannak tartott szó ősei vagy rokonai mind-mind „rendesek”, „szabályos” dolgokat jelentenek. Elfajzott utód — mondhatjuk rá kis malíciával.

Az is nyilvánvalónak tűnik, hogy — szintén a szótárak bizonysága szerint — az európai nyelvek többségében legalábbis — a „divat” jelentésű szó alapján — megtalálhatni a mod szógyököt is. S itt most megemlíthetjük gyanúnkat is: nincs kizárva, hogy nagyon gyakran a „modern” fogalmához éppen azért társítják — főként laikusok — a „divatos” jelzőt, mert szógyökszerinti rokonok, és persze, mert a modernben is és a divatosban is az idő, az időhöz való viszony, mint szubsztanciái is tényező — fogalommeghatározó. Persze a józan ész tudja: nem minden, ami modern — divatos is és nem minden, ami divatos, modern is egyben, nyilván néha: találkozhatnak. A „divatosának ugyanis eléggé fontos feltétele a szabványosíthatóság, a sokszorosíthatóság: az, hogy minden termetre, minden alakra jó legyen, benne a hasznossági—tartóssági—kényel- mességi tényező is szerepel, ami nyilván sok esztétikai kompromisszummal is jár.

58